77840. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos vezetékű satu
Megjelent 1921. évi április lió 8-án. MAGYAR KIRÁLYI IgW SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77840. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Párhuzamos vezetékű satu. WOLFGRUBER CÁCILIUS MŰHELYTULAJDONOS BÉCSBEN. A bejelentés napja 1919 szeptember hó 26-ika. Elsőbbsége 1919 május hó 12-ike. Az eddig ismeretes párhuzamos vezetékű satuknál a csavarorsóhoz való anyag vagy a mozgó pofarésszel egy darabból áll, vagy pedig, ha magában álló darabot képez, ezzel egységes testté van összekötve. Ez az elrendezés sok hátrányt von maga után, amelyek közül a leglényegesebb az, hogy a csavarorsó menetei megsérülhetnek, beékelődhetnek vagy egészben elhajlítást szenvedhetnek, hogyha az orsóanya, ami igen gyakori teset, nincsen pontos köztengelyes helyzetben az orsóhoz képest. E hátrányok elkerülése végett a találmány szerint az orsóanyát magában álló darab gyanánt a satu mozgó részén mozgathatóan ágyazzuk úgy, hogy az orsótengelyhez beállhat, de mindazonáltal á nyomást a mozgékony pofákra kellően átvinni képes. Nevezetesen az orsóanyát karimával bíró hüvelyből képezzük, amely karimájánál fogva a saturész támasztó föliiletéhez fekszik, amelyhez mozgathatóan meg is erősíthető. Ez a karima 'a mozgó saturész hátsó homlokfölületéhezí lehet erősítve vagy annak egy belső vájatában lehet ágyazva. A rajz 1. és 2. ábráján egy ily párhuzamos vezetékű satunak egy kiviteli alakja van föltüntetve végnézetben és hosszmetszetben. A 3. és 4. ábrán a satu mozgórésze keresztmetszetben és alulnézetben látható a berendezésnek egy második kiviteli alakjával kapcsolatban. Az 1. és 2. ábrán (1) a helytálló (2) szorítópofával ellátott része a satunak és (3) az ezen (4) fecskefarkvezetékkel vezetett és a második (5) szorítópofával ellátott mozgórésze a satunak. Az (l) részben a (6) csavarorsó van forgathatóan, de el nem tolhatóan és a szokásos játékkal ágyazva. Az ezen csavarorsóhoz való (7) anyag nem úgy mint eddig, a (3) résszel egy darabból van előállítva vagy azzal egydarabbá egyesítve, hanem egy (8) karimával ellátott hüvelyt képez, mely karima a (3) rész hátsó homlokfalához támaszkodik és itt (9) csavarokkal van úgy megerősítve, hogy a (7) anya a mindenkori orsóhelyzethez képest megfelelően beállhat. A (8) karima megerősítésének az a célja, hogy a (3) részt a (7) anyával mindkét mozgási irányban összekapcsolja és lényegére nézve úgy hat, mint egy csekély játékkal bíró csukló, úgy hogy a (7) orsóanya a (6) orsóhoz képest axiálisan, beállhat. Ily módon ki \
