77834. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásszabályozó
érhető, hogy a tolatty.ú visszafelé mozgásakor éppen csak kis játéktérrel szabaduljon ki a rugók közül anélkül itehát, hogy a rugók mozgási energiát vinnének át arra vissza. Az (a, b) ék alakú rúgópárt a mechanizmus két részének egyikével, a (c) tolattyút pedig annak másikával kötjük össze, mely részek egymáshoz képesít a veszélyes relatív elmozgásokat végezhetnék. Az olyan berendezések kiképzésének további nehézsége, mely berendezéseknél az átvivő mechanizmus a lendítőtömeggel együtt szintén körülforog, abból áll. hogy a hosszabb emelőkar végén iilő kontaktuszáró súrlódása az áttevő viszonynak megfelelő, bizonyos körülmények közt tehát rendkívül nagy zavaró befolyást' gyakorol az egész mechanizmus érzékenységére, főleg ha ez a kontaktuszáró egy csúszókontaktus módjára nagyobb számú kontaktuson kell hogy egymásután elmozogjon. Ezért a találmány értelmében olyan kontaktuszárót használunk, mely a kontaktuszáró mozgási pályájának irányában, melyben az egymásután elvezettetik a különböző kontaktusok fölött, lehetőleg merev, erre a pályára merőleges irányban ellenben lehetőleg engedékeny, úgy hogy csak a legkisebb fölfekvőnyomással érinti a kontaktusok sorát. Ilyen csekély fölfekvőnyomásnál azonban biztos áramátmenet általában nem lenne többé elérhető, főleg ha az elektromos segédáramkörben olyan kis feszültségeket használunk, aminők relaisk működtetésére általában tekintetbe jönni szoktak. Ezért a relaisk működtetésére a találmány értelmében oly nagy feszültséget használunk, hogy a kontaktus ennél a feszültségnél is biztosan meglegyen. Elegendő e célra a gyakorlati esetekben legtöbbször már kb. 220 voltnyi feszültség is, mikor is természetesen megfelelően nagy ellenállást kell az áramkörbe bekapcsolni. Ehelyett azonban olyan elrendezések is lehetségesek, melyeknél a kontaktuszáró folytonosan vagy periodikusan rezgéseket végez, melyek azt egy pillanatra jól érintkezésbe hozzák a kontaktussal. Hogy már most a kontaktusokait, melyek bizonyos körülmények közt hosszabb ideig nyugosznak a kontaktuszáron, valamint magát ezt a kontaktuszárót is lehetőleg kíméljük és főleg a kontaktusok elégését és a kontaktuszárónak a kontaktusra való szilárd rátapadását elkerüljük, u relaisket úgy képezzük ki, hogy ezek az áramzárás megtörténtevei mindaddig önműködően zárva maradnak, amíg a kontaktuszáró egy második relaist működtet és hogy ezek a relaisk egyúttal a kontaktusáramkört is megszakítják. Ezzel kapcsolatban már most úgy választható meg az elrendezés, hogy a kontaktusáramkörbe egy kapacitást iktatunk be, mely a megszakítás! időtartam alatt a kontaktusáramforrás segélyével föltöltődik. Mihelyt most a kontaktuszáró egy következő kontaktust csak igen gyöngén megérint, vagy pedig ennek csak közvetlen közelébe jut anélkül, hogy azt még egészen megérintse, a kapacitás kisütésével áramzárást létesítünk és az elektrostatikus vonzás befolyása alatt a kontaktusnyomást fokozzuk. Ez az elektrostatikus hatás nem következik be mindaddig, amíg a kontaktuszáró még az általa legutoljára megérintett, tehát még ki nem kapcsolt kontaktuson lebeg, mert ez a kontaktuszáró ugyanarra a potenciálra van töltve. A mechanizmus egyéb zavarait az idézi elő, hogy a lendítőtömeg szabályozó folyamatok megindításakor könnyen ingásba jut, úgy hogy nyugodt és biztos szabályozó folyamat többé nem lehetséges. Ezért a találmány szerint olyan csillapítást alkalmazunk, mely a köriilforgó tömegek sebességétől függően hat. Emellett akár légcsillapítás, akár folyadékcsillapítás, akár elektromágneses csillapítás használható itt. Hogy a lendítőtömeg zavaró ingásait elkerüljük, ez a csillapítás önmagában