77834. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásszabályozó

érhető, hogy a tolatty.ú visszafelé mozgá­sakor éppen csak kis játéktérrel szaba­duljon ki a rugók közül anélkül itehát, hogy a rugók mozgási energiát vinnének át arra vissza. Az (a, b) ék alakú rúgópárt a me­chanizmus két részének egyikével, a (c) tolattyút pedig annak másikával kötjük össze, mely részek egymáshoz képesít a veszélyes relatív elmozgásokat végez­hetnék. Az olyan berendezések kiképzésének további nehézsége, mely berendezéseknél az átvivő mechanizmus a lendítőtömeggel együtt szintén körülforog, abból áll. hogy a hosszabb emelőkar végén iilő kontaktus­záró súrlódása az áttevő viszonynak meg­felelő, bizonyos körülmények közt tehát rendkívül nagy zavaró befolyást' gyako­rol az egész mechanizmus érzékenysé­gére, főleg ha ez a kontaktuszáró egy csúszókontaktus módjára nagyobb számú kontaktuson kell hogy egymásután elmo­zogjon. Ezért a találmány értelmében olyan kontaktuszárót használunk, mely a kontaktuszáró mozgási pályájának irányában, melyben az egymásután el­vezettetik a különböző kontaktusok fölött, lehetőleg merev, erre a pályára merőleges irányban ellenben lehetőleg en­gedékeny, úgy hogy csak a legkisebb föl­fekvőnyomással érinti a kontaktusok so­rát. Ilyen csekély fölfekvőnyomásnál azonban biztos áramátmenet általában nem lenne többé elérhető, főleg ha az elektromos segédáramkörben olyan kis feszültségeket használunk, aminők relaisk működtetésére általában tekintetbe jönni szoktak. Ezért a relaisk működtetésére a találmány értelmében oly nagy feszült­séget használunk, hogy a kontaktus ennél a feszültségnél is biztosan meglegyen. Elegendő e célra a gyakorlati esetekben legtöbbször már kb. 220 voltnyi feszült­ség is, mikor is természetesen megfelelően nagy ellenállást kell az áramkörbe bekap­csolni. Ehelyett azonban olyan elrendezések is lehetségesek, melyeknél a kontaktuszáró folytonosan vagy periodikusan rezgése­ket végez, melyek azt egy pillanatra jól érintkezésbe hozzák a kontaktussal. Hogy már most a kontaktusokait, me­lyek bizonyos körülmények közt hosszabb ideig nyugosznak a kontaktuszáron, va­lamint magát ezt a kontaktuszárót is le­hetőleg kíméljük és főleg a kontaktusok elégését és a kontaktuszárónak a kontak­tusra való szilárd rátapadását elkerüljük, u relaisket úgy képezzük ki, hogy ezek az áramzárás megtörténtevei mindaddig ön­működően zárva maradnak, amíg a kon­taktuszáró egy második relaist működtet és hogy ezek a relaisk egyúttal a kon­taktusáramkört is megszakítják. Ezzel kapcsolatban már most úgy vá­lasztható meg az elrendezés, hogy a kon­taktusáramkörbe egy kapacitást iktatunk be, mely a megszakítás! időtartam alatt a kontaktusáramforrás segélyével föltöl­tődik. Mihelyt most a kontaktuszáró egy következő kontaktust csak igen gyöngén megérint, vagy pedig ennek csak közvet­len közelébe jut anélkül, hogy azt még egészen megérintse, a kapacitás kisütésé­vel áramzárást létesítünk és az elektro­statikus vonzás befolyása alatt a kontak­tusnyomást fokozzuk. Ez az elektrosta­tikus hatás nem következik be mindaddig, amíg a kontaktuszáró még az általa leg­utoljára megérintett, tehát még ki nem kapcsolt kontaktuson lebeg, mert ez a kontaktuszáró ugyanarra a potenciálra van töltve. A mechanizmus egyéb zavarait az idézi elő, hogy a lendítőtömeg szabályozó folya­matok megindításakor könnyen ingásba jut, úgy hogy nyugodt és biztos szabá­lyozó folyamat többé nem lehetséges. Ezért a találmány szerint olyan csillapí­tást alkalmazunk, mely a köriilforgó tö­megek sebességétől függően hat. Emellett akár légcsillapítás, akár folyadékcsillapí­tás, akár elektromágneses csillapítás hasz­nálható itt. Hogy a lendítőtömeg zavaró ingásait elkerüljük, ez a csillapítás önmagában

Next

/
Oldalképek
Tartalom