77834. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásszabályozó

bályozóíolyamatok kiváltására, bizonyos folyadékinennyiségen alul nem szabad menni és hogy másrészt túlkicsiny keresztmetszetnél a súrlódás túlnagy lenne. Ellenben a csatorna kerületirányú hosszát elég nagyra fog kelleni választani, hogy kis gyorsulásoknál elég nagy nyomásértékeket kapjunk. Ezért a csatornát pl. több tekervényben, pl. csavarvonal alakjában fogjuk a tengely körül vezetni. A csatornák végeit elzáró dugattyúkról vagy membránokról már most könnyen lehet a szükséges szabályozó mozgásokat levezetni. Ebben a tekintetben a folyadékból álló lendítőtömeg egészen különös előnyöket nyújt a merev tendítőtömeggel szemben. így pl. lehet ekkor a körülfutó csatornák végeit egy-egy nyugalomban lévő csatornába betorkoltatni és azt a; nyugvócsatornát valamely dugattyúval vagy membránnal elzáratni. Ekkor az egész szabályozó mechanizmus rendkívül egyszerüsbül, mert nincsenek többé a tengellyel körülforgó részei. Minthogy a körülforgó csatornából a nyugvó csatornába való átmeneti helyen könnyen zavarok léphetnek föl az átmeneti helyen bekövetkező folyadékmozgások folytán, ezért a csatornák végeit a; tengely felé egy olyan pontig vezetjük vissza, amelyen a forgási sebesség elég kicsiny, hogy a körülforgó csatornának a nyugvó csatornába zavartalanul való átvezetését végezhessük. Célszerű ekkor ügyelni arra, hogy a körülforgó csatorna két vége azonos távolságban legyen a forgási tengelytől, mert különben a membránok egyike a centrifugális erő befolyása alatt folytonosan nyomás alatt lenne. Azt az előnyt, hogy az egész szabályozó mechanizmust nyugvóan rendezhetjük el, folyékony lendítőtömeg helyett pl. azáltal is elérhetjük, hogy a lendítőtömeget valamely elektromos áramfejlesztő rotorjának képezzük ki, mely a tengelyben föllépő gyorsulásoknál vagy lassulásoknál egy a tengellyel szilárdan összekötött státorhoz relatíve elmozog. A rótor fölfüggesztésé emellett a fönt vázolt módon egy keresztrúgós rendszer segélyével történhetik, mely esetleg egyúttal az áram elvezetését is közvetítheti. Ha nem úgy választjuk meg az elrendezést, hogy akár hidraulikus, akár elektromos úton, a lendítőtömeg és a tengely relatív elmozgása által előidézett erőket kifelé átvisszük, akkor általában tetemes nehézségekkel fog kelleni megküzdeni, melyek abból keletkeznek, hogy az egész mechanizmus folytonosan a centrifugális erő befolyásának van alávetve és azonkívül a föllépő gyorsulások folytán többékevésbbé erőteljes tangenciális lökéseket szenved. Minthogy a készülék nagyon finom érzékenységének elérésére általában nagy emelőáttételekkel fog kelleni számolni, ezért ekkor valamennyi ilyen befolyás megfelelően erősbödő mértékben érvényesül. Ezeket a befolyásokat elsősorban azáltal fogjuk megszüntetni igyekezni, hogy a hosszú emelőkarokra ható tömegeit az áttevő rendszereknek lehetőleg kicsinyre választjuk. Hogy ebben a tekintetben a lehető legnagyobb eredményt érjük el, a találmány értelmében az elrendezést úgy választjuk meg, hogy az erők átvitelére az álvivőrendszerben csak húzószerveket használunk. Ezeket igen finom drótok vagy szálak alakjában képezhetjük ki. Hogy lehetőleg tökéletes tömegkiegyenlítést érjünk el és zavaró centrifugális erőhatásokat elkerüljünk, a jelen találmány szerint további egyetlenegy emelőrendszer helyett egy pár szimmetrikusan ágyazott! emelőt vagy emelőrendszert használunk, mely a szabályozást közvetítőszervnek, pl. egy kontaktuszárónak vagy egy indukciós fegyverzetnek vagy effélének hajtását végzi. Az emelőpár hosszabb emelőkarjainak végei valamely vonószerv, pl. egy selyemszál segélyével egymással össze vannak kötve és ez a vonószerv azután a* kontaktuszáró hajtására szolgál, pl. oly módon, mint ez a mellékelt rajz 1.