77832. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos behatásoknak mechanikai behatásokká való átalakítására textilipari mintáknak és képeknek elektromos átvitelében
kakkal van ellátva. A vetüléknek tapogatása után az (e, g, f) lemezek az (n) tűk felé mozognak, amikor is a (g) magfogólemez azon hosszlyukainiak helyén, amelyekben egy-egy (c) szabad magrész kilöketett, az (n) tű visszanyomatik és a (p) platina az (m) penge hatásköréből eltávolíttatik; a kilökött (c) szabad magrészek tehát ebben az esetben közvetlenül végzik a mechanikai behatást. Hogy a solenoidmagok eredeti helyzetükbe vétessenek vissza, a (g) magfogólemezt annyira megemeljük, hogy az (e, g, f) lemezek, következő balra mozgásukkor, a (c) szabad magrészt a solenoid hüvelyébe visszatolják, amikor is a (c) szaibad magrész az (a,, b) kötött imagrészeket maga előtt tolja. A berendezésnek második foganatosítás"! alakjánál (2. ábra) a (c) szabad magrésznek kilökése folytán összhosszában megrövidült solenoidmag, vagyis az (a, b) kötött magrészek szolgálnak az elektromos behatásnak mechanikai behatássá való átalakítására. A tapogatás után ugyanis a (h) segédlemez balra mozog és az (i) segédtűket a solenoidmagók felé tolja, amikor is azon solenoidokban, melyek nincsenek gerjesztve, az (a, b, c) magrészek együttesen tolatnak el, minek következtében a (p) platinák helyükből kimozdíttatnaky míg azon solenoidokból, melyek gerjesztettek, a (c) szabad magrészek a (g) magfogólemeznek (r) hosszlyukaiba lökettek és az (i) segédtűk az (a, b) kötött magrészeket eltolják ugyan, csakhogy ezek ekkor az (n) tűket nem érik el úgy, hogy a (p) platinák az (m) pengék hatáskörében maradnak. • Hogy a solenoidmagok eredeti helyzetükbe vitessenek vissza, a (g) magfogólemezt annyira megemeljük, hogy a (h) segédlemeznek az (i) segéldtűkhöz való hozzászorítása révén a (c) szabad magrészek ismét hozzáfekszenek a többi (a, b) kötött magrészekhez. í » A berendezésnek ezen második foganatosítási alakjánál (2a. ábra) a solenoídnak (t) hüvelye, az ismertetett foganatosítástól eltérően az (e, g, f) lemezek felé eső oldalán annyira meg van hosszabbítva, hogy az az (r) hosszlyukakon át áz (f) lemez küloldalával szinel, ahol is a (t) hüvelynek alsó fele a (g) magfogólemeznek vastagságával azonos hosszíban el van távolítva úgy, hogy a c) szabad magrész, kilöketésekor, a magfogólemeznek (r) hosszlyukába esik; a lemeznek későbbi megemel te tésénél a (c) szabad magrész visszahelyeztetik a (t) hüvelybe és ebben vezetődik. Az (a) kötött magrésznek végét az (n) tűknek biztosabb működtetése céljából (2. ábra) a (d) tárcsává lehet kiképezni vagy ezen tárcsát a magrészen bármily módon megerősíteni. Hogy az (n) tű hozzá ne tapadjon a (d) tárcsához, vagy ez utóbbit a diaimagnetikus anyagból készült (q) bevonattal látjuk el (4. ábra), vagy magának az (a) magrésznek a tárcsával ellátott végdarabját készítjük diamagnetikus anyagból (5. ábra), amikor is az (a, b) magrészekre a (w) tokot toljuk föl és ezen részeken rögzítjük; célszerű a tokot belül, a rnagrészeket pedig kívül megónozni és összeillesztésük után hevítés révén összeforrasztani. Jó összeköttetést kapunk akként is, hogy a magrészeket kerületi rovátkolással látjuk els melyekbe a tokot beszorítjuk. Egy további kielégítő összeköttetést érünk el akkor is, ha a (d) tárcsa imögött a magrészt az (u) kerületi szűkítéssel látjuk el, melybe a (w) tokot beszorítjuk úgy, hogy ezt a magrészről többé nem lehet lehúzni. Lehet a (w) tokot vasból is készíteni, amikor is a tárcsás (a) magrészt és a (b) magrészt oly helyeken látjuk el egy-egy (u), illetve (o) kerületi szűkítéssel (6. ábra), melyekbe a (w) tok beszoríttatik, hogy ekkor az (a) paramagnetikus magrészen két oldalt kissé túlnyúlik. Hogy a (d) tárcsának az (n) tűhöz való túlheves hozzáütődésétől folyólag (2. ábra) a mag vissza ne pattanjon, eddigelé
