77832. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos behatásoknak mechanikai behatásokká való átalakítására textilipari mintáknak és képeknek elektromos átvitelében

kakkal van ellátva. A vetüléknek tapoga­tása után az (e, g, f) lemezek az (n) tűk felé mozognak, amikor is a (g) magfogó­lemez azon hosszlyukainiak helyén, ame­lyekben egy-egy (c) szabad magrész kilö­ketett, az (n) tű visszanyomatik és a (p) platina az (m) penge hatásköréből eltávo­líttatik; a kilökött (c) szabad magrészek tehát ebben az esetben közvetlenül végzik a mechanikai behatást. Hogy a solenoidmagok eredeti helyze­tükbe vétessenek vissza, a (g) magfogóle­mezt annyira megemeljük, hogy az (e, g, f) lemezek, következő balra mozgásukkor, a (c) szabad magrészt a solenoid hüvelyébe visszatolják, amikor is a (c) szaibad mag­rész az (a,, b) kötött imagrészeket maga előtt tolja. A berendezésnek második foganatosítás"! alakjánál (2. ábra) a (c) szabad magrész­nek kilökése folytán összhosszában meg­rövidült solenoidmag, vagyis az (a, b) kö­tött magrészek szolgálnak az elektromos behatásnak mechanikai behatássá való át­alakítására. A tapogatás után ugyanis a (h) segédlemez balra mozog és az (i) se­gédtűket a solenoidmagók felé tolja, ami­kor is azon solenoidokban, melyek nincse­nek gerjesztve, az (a, b, c) magrészek együttesen tolatnak el, minek következté­ben a (p) platinák helyükből kimozdíttat­naky míg azon solenoidokból, melyek ger­jesztettek, a (c) szabad magrészek a (g) magfogólemeznek (r) hosszlyukaiba löket­tek és az (i) segédtűk az (a, b) kötött mag­részeket eltolják ugyan, csakhogy ezek ekkor az (n) tűket nem érik el úgy, hogy a (p) platinák az (m) pengék hatáskörében maradnak. • Hogy a solenoidmagok eredeti helyze­tükbe vitessenek vissza, a (g) magfogóle­mezt annyira megemeljük, hogy a (h) se­gédlemeznek az (i) segéldtűkhöz való hozzászorítása révén a (c) szabad magré­szek ismét hozzáfekszenek a többi (a, b) kötött magrészekhez. í » A berendezésnek ezen második fogana­tosítási alakjánál (2a. ábra) a solenoídnak (t) hüvelye, az ismertetett foganatosítás­tól eltérően az (e, g, f) lemezek felé eső oldalán annyira meg van hosszabbítva, hogy az az (r) hosszlyukakon át áz (f) le­mez küloldalával szinel, ahol is a (t) hü­velynek alsó fele a (g) magfogólemeznek vastagságával azonos hosszíban el van tá­volítva úgy, hogy a c) szabad magrész, kilöketésekor, a magfogólemeznek (r) hosszlyukába esik; a lemeznek későbbi megemel te tésénél a (c) szabad magrész visszahelyeztetik a (t) hüvelybe és ebben vezetődik. Az (a) kötött magrésznek végét az (n) tűknek biztosabb működtetése céljából (2. ábra) a (d) tárcsává lehet kiképezni vagy ezen tárcsát a magrészen bármily módon megerősíteni. Hogy az (n) tű hozzá ne ta­padjon a (d) tárcsához, vagy ez utóbbit a diaimagnetikus anyagból készült (q) bevo­nattal látjuk el (4. ábra), vagy magának az (a) magrésznek a tárcsával ellátott végdarabját készítjük diamagnetikus anyagból (5. ábra), amikor is az (a, b) magrészekre a (w) tokot toljuk föl és ezen részeken rögzítjük; célszerű a tokot belül, a rnagrészeket pedig kívül megónozni és összeillesztésük után hevítés révén össze­forrasztani. Jó összeköttetést kapunk akként is, hogy a magrészeket kerületi rovátkolással látjuk els melyekbe a tokot beszorítjuk. Egy további kielégítő össze­köttetést érünk el akkor is, ha a (d) tárcsa imögött a magrészt az (u) kerületi szűkí­téssel látjuk el, melybe a (w) tokot beszo­rítjuk úgy, hogy ezt a magrészről többé nem lehet lehúzni. Lehet a (w) tokot vas­ból is készíteni, amikor is a tárcsás (a) magrészt és a (b) magrészt oly helyeken látjuk el egy-egy (u), illetve (o) kerületi szűkítéssel (6. ábra), melyekbe a (w) tok beszoríttatik, hogy ekkor az (a) paramag­netikus magrészen két oldalt kissé túl­nyúlik. Hogy a (d) tárcsának az (n) tűhöz való túlheves hozzáütődésétől folyólag (2. ábra) a mag vissza ne pattanjon, eddigelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom