77748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fombevonatok előállítására a fecskendező eljárás szerint, egy a munkadarabokat tartalmazó és mozgató tartályban

hártyával vonódnék be, mely gyakran ötvözetei képez a bevonandó tárgy anyagát alkotó fémmel és már magában is elegendő arra, hogy azl pl. oxidációtól megóvja. Minthogy azonban a bevonandó tárgyak túlnyomó része ki van téve a fönt említett hatások kombinásiójának, ezért belátható, hogy ezzel az eljárással olyan fémbe vonatokat kapunk, melyek legalább is egy értékűek- a más bevonat előállítási módszerekkel kapottakkal. A mellékelt rajz 1—3. ábráin a jelen eljárás foganatosítására alkalmas berendezésnek egy foganatosítási példája van bemutatva függélyes metszetben, oldalnézetben és fölülnézetben, mely nek berendezése a következő: A vízszintes tengely körül forgó (b) csigákon gördülő (a) bádogdob célszerűen sokszögű (hatszögű) keresztmetszetű. E dob határolófalai (al) lyukakkal és kívül célszerűen (a-2) hővédőburkolattal vannak ellátva. A dob, mely a (c) beöntőajtón át hozzáférhető, belül, sugárirányú (d) nyúlványokat, bordákat vagy falakat hord, melyek arra valók, hogy a dob forgásakor a fémmel bevonandó tárgyakat magukkal vigyék úgy, hogy a tárgyak csaknem a dobkerület legmagasabb pontjáig emeltetnek és azután szabadon lehullhatnak. A dob egyik homlokfala központi (e) nyílással van ellátva, melyen át a használt feeskendezőkészülék fecskendezősugara a dob belsejébe lövel be. A fecskendezősugárnak ez a belövelése vízszintes irányú lehet, ha csak arról van szó, hogy a dobban lévő tárgyakat horgannyal kell bevonni. Ha azonban nem horganyt, hanem valamely más fémet kell a bevonásra használni, vagy pedig ha arról van szó, hogy kissé vastagabb fémbevonatokai hozzunk létre a bevonandó targyakon, akkor ajánlatos, hogy a fecskendezősugarat ferdén a dob alsó felerésze felé irányítva engedjük hatni az ott fekvő tárgyakra, mikor is ez a fecskendezősugár a dob egyik végétől a- másikig ide-oda vándorol. Ez az elrendezés úgy valósítható meg, hogy a dob homlokoldalának külső részén, az említett (e) központi nyílás előtt, keresztben elrendezett (f) tengely ide-oda lengő mozgásokat végez, melyeket a (g) tartó a rajta megerősített (i) fecskendezőkészülékre visz át, mely utóbbit célszerűen az ismert Schoop-féle drótfecskendőpisztoly alakjában választjuk meg. Az (i) drótfecskendőpisztoly fecskendezősugara tehát, az (f) tengely ide-oda lengésekor, az A- A és B—B irányvonalak közt vándorol ide-oda, a dob egyik végétől a másikig, miközben a dob egyidejű forgása lehetővé teszi, hogy valamennyi, ennek alsó felében elhelyezett1

és a fecskendezősugár zónájában lévő bevonandó tárgyat közvetlenül érje a fecskendezősugár. Ekközben, a dob (d) bordái vagy fala a bevonandó tárgyak folytonos helyváltoztatását létesítik, mikor is csak a bortják, vagy falak a tárgyakat a dob kerületének legmagasabb pontja közelébe emelik és azután szabadon lehullani engedik. Ezen szabadon való lehullás közben a tárgyak nemcsak egymáshoz és • a dob fenekéhez képest elfoglalt korábbi helyzetüket változtatják meg, hanem a fecskendezősugár által súrolt levegőzónába, valamint a dob fölső felében lévő és örvénylő fém-porral és fémködökkel telített légtérbe is bejutnak. Ily módon, főleg horgonnyal való bevonáskor, a finom horganypor szublimálóképessége folytán, már 120 C. hőfoknál fémcsapadék, úgyszólván a bevonandó tárgy föli'iletének fémanyagával való ötvözet jön létre, mely elegendő arra, hogy pl. a vasból való tömegárúkat, még olyan helyeken is megóvja a rozsclásodástól, melyeket nem ért közvetlenül a fecskendezősugár. Természetes, hogy a bevonandó tárgyaknak a most vázolt módon való, elég hoszzú ideig tartó megmunkálásával azoknak, a fecskendezősugár hatása alatt, csaknem teljes biztossággal iökéle'cs bevonódását érhetjük el, ami főleg olyan fémeknél fontos, melyek nem szublimálnak aránylag már alacsony hőfoknál, mint a horgany. A dob belsejében uralkodó meleg, meiy, a a horgannyal való bevonásnál, horganygőzök keletkezését idézi elő az örvénylő fémporbpl, a fecskendezőkészülék fúvókarendszerében a fémdrót megolvadását előidéző szúróláng folytán jön létre. Az (a2) hővédőburkolat meggátolja a dob belsejében uralkodó meleg kisugárzását, melynek hőfoka általában 120—150° C. közt ingadozik. Természetesen nem áll semmi sem útjában annak, hogy a dob belsejében a hőfokot szükség esetén a dob külső vagy belső fűtésével még növeljük is. Az is ajánlatos e célra; hogy a dobot szekrényalakú (h) burkolattal vegyük körül, melyet elől, pl. a dob táplálása és kiürítése céljából eltolható (k) ajtó zár el. Ugyanabban az (a) dobban, melyben a bevonandó tárgyak leírt metallizálása megy végbe, azoknak az ezen műveletet megelőző, homokfúvó" sugárral való megtisztítása is végezhető. E célra a (h) szekrényszerű burkolatban, az (a) dob alatt, egy (hl) perforált bádoglemezt lehet elhelyezni, mely egy tölcséralakú (1) kamrát zár el ennek fölső végén. Ez az (1) kamra (m) szívófúvókában végződik, mélyhez (n) tömlő csatlakozik. Utóbbi fönt szintén a már említett (f) tengelyen megerősített (p) nyomófúvókába torkol be, melybe (q) tömlőn és (r) csővezetéken ái sűrített levegőt lehet vezetni. Mielőtt már most az (a) dobba behelyezett " tárgyaknak fémmel való bevonását megkezde" nők, homokot szórunk a (hl) perforált lemezre. Ha azután elzárjuk az (a) dobot és sűrített levegőt engedünk be az (r, ij) úton a (p) nyomó-