77698. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásmérő műszer

membrán közepében az (ml) vastömeg van megerősítve, mely, a mérőműszer megfelelő elrendezésénél, a gyorsulások és lassulások befolyása ailatt, a kettős nyíllal jelölt irányban ide-oda mozog. A (g) tok két (kl, k2) kamrája valamely rezgéscsillapító folyadékkal van meg­töltve és pedig célszerűen olyan szívós folyadékkal, hogy az (ml) rezgőtömeg aperiodikus csillapítása következzék bc. Az (m) membránban (o) nyílások van­nak kiképezve, melyeken át a membrán által elválasztott két (kl, k2) kamra egy­mással összeköttetésben áll és így a fo­lyadék, a membrán rezgései közben, egyikből a másikba juthat. Ezek a nyílá­sok bizonyos körülmények közt oly1 nagyra is vehetők, hogy az (m) membrán tulajdonképen a (g) tokon keresztben ki­feszített rugalmas szalag vagy két ilyen, egymásra merőlegesen álló szalag alak­ját veszi föl. Lehet azonban az (m) mem­bránt tömören (nyílások nélkül is) kiké­pezni, ekkor azonban egy vagy több kü­lön közlekedőnyílást kell elrendezni a kéi kamra közt összeköttetés létrehozása cél­jából. Célszerű az (ml) vastömeget is el­látni egy (ol) nyílással, hogy a folyadék lehetőleg kevéssé fékezze annak mozgá­sait. Az (inl) vastömeggel szemközt, minda­két kamrában, egy-egy (el, e2) elektro­mágnes van elrendezve a (\vl) és (\v2) te­kercsekkel. Ha ezeket a tekercseket ugyanazzal az elektromos feszültségfor­rássá] kötjük össze, akkor a bennük folyó áramok erőssége is ugyanaz lesz, feltéve, hogy az (ml) vasitömeg pontosan szim­metrikus helyzetet foglal el a két elektro­mágnes közt a középen, mert ekkor telje­sen egyenlő egymással a két légköz. Ha azonban az (ml) vastömeg, az (m) membrán áthajlása mellett, az egyik ol­dalra eltolódik, akkor a -légköz ezen az oldalon csökken, a másikon pedig na­gyobbodik. Ennek megfelelően az áram az eltolódás mértékében, az egyik te­kercsben erősbödik, a másikban pedig gyengül. Egy olyan elektromos műszer kilengése tehát, mely a két tekercsben fo­lyó áramjok erősségének viszonyát méri, az (ml) vastömeg eltolódásának is mér­tékéül szolgál és ezzel a jármű gyorsulá­sának vagy lassulásának nagyságát adja. A 2. ábrán látható foganatositási pél­dánál az (m) vastömeg a (g) tokban két, ugyanazon tengelyben fekvő, (fl, f2) spi­rálrugó közt van megerősítve. A mérőmű­szert a jármű mozgási irányához képest itt úgy kell elrendezni, hogy a vastömeg, a jármű gyorsulásaikor és lassulásaikor, a berajzolt kettős; nyílnak megfelelően, a rugók tengelye irányában lengjen ki. A tömeg oldalirányú kilengéseit megfelelő vezetéssel lehet meggátolni. Az (m) töme­gen egy (a) oldalnyiílvány van kiképezve, mely két U-alakú (el, e2) elektromágnes légkörébe nyúlik. Utóbbiak az említett elektromos mérőműszerrel összeköttetés­ben álló (wl. w2) tekercsekét hordják. A leirt gyorsulásmérőműszer mérsé­keltebb lejtésektől, gyakorlati szempont­ból tekintve, független és így légi és vízi jármüveknél is használható. Emellett ér­zékenysége igen nagy, mert a fojtóteker­csek áramfölvevő képessége igen nagy mértékben függ az erővonalaknak a vason át való útjában lévő légköz nagy­ságától. Szabadalmi igények: 1. Gyorsulásmérő műszer lenghetően el­rendezett tömeggel, mely műszer jel­lemzője az, hogy a tömeget egy vagy több rugalmas test tartja. 2. Az 1. pontban igényelt gyorsulásmérő­műszer foganatositási alakja, melynek jellemzője az, hogy a tömeg mágne­sezhető anyagból, pl. vasból van és hogy az eltolódásaiból származó áraíiriifolyás változások szolgálnak a gyorsulás és lassulás mértékéül. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt gyorsulás­mérő műszer foganatositási alakja, melynek jellemzője az, hogy a lengő

Next

/
Oldalképek
Tartalom