77588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasdaraboknak rozsaállóvá tételére nitrogénvasbevonat útján

ni a koncén t ráció j ú zónába jutnak, melyben a bevonódás megy végbe. Hogy az ammónia megbomlását a kemence forró fala ne segítse elő katalitikusan, azt olyan anyagból készítjük, melyek, mint pl. különösen sima föliiletű kvarcporcellán stb., lehetőleg csekély katalitikus hatást nyilvánítanak. További lefelé mozgásuk közben végül a. már bevont vastárgyak kihűlnek. A Ti ammóniák és a fűtőenergia ily módon való gazdaságos kihasználásának előnyéhez járul még a most leírt eljárásnál az a különleges előny, hogy a bevonás munkája folytonos egymásutánban, meg nem szakítva, mehet végbe. Ezt a munkát világítja meg a mellékelt rajz, mely egy a találmánynak megfelelő bevonóberendezés (kemence) szerkezetét mutatja vázlatosan. A bevonandó vastárgyak szállítására szerkezetként a rajzon egy végnélküli (1) láncot vettünk föl, melyet a (2) dob a rajzolt nyíl irányában forgásban tart. Az (1) láncra (3)-nál erősíthetők föl a bevonandó vasdarabok. A lánc vezetése, legalább is a bevonódásli zónán belül, úgy történik hogy a vasdarabok lehetőleg se egymással, se a kemence falával ne érintkezzenek. Ezt fontosnak ismertük föl, mert más esetben, a megnehezített gázbejutás ilyen helyein, nem sikerül a jó bevonás és az így keletkező hibás helyről azután1

rozsdaképződési indul meg. A tulajdonképpeni fűtőkemeneét (8) jelöli. A bevonandó tárgyak szállítása tetszőleges más módon is történhetik, pl. azáltal, hogy a vasdarabokat egymással összekötjük, vagy szabadon leesve vezetjük át a kemencén. A készülék folytonos utántáplálása bevonandó vasdarabokkal, a munkafolyamat megszakítása nélkül, egyrészt az (5) csőszárnak a külső levegővel közlekedő szabad (4) betáplálónyílásán át történik, melyen át az (1) lánc a készülékbe belép másrészt pedig a szifon szerű (6) folyadékzáron, pl. olajzáron át. A (4) nyí-* Ián a kemencének a reakciógázokat kibocsátó oldalán ván elrendezve és pedig annyival mélyebben, mint annak legfölső, a fajlagosan könnyebb gáznemekkel telt (7) zónája, hogy a külső levegőnek nincs tendenciája arra, hogy az (5) lemenő csőszárban fölszálljon. Ez az elrendezés tehát bizonyos mértékben a külső levegő elzárására szolgáló, úgy hogy utóbbi nem juthat számbavehető mennyiségben a reakciógázokhoz. Ama kis mennyiségű levegő oxigénját, mely diffúzió folytán, az (5) csőszáron át, mégis bejutna a (7) kamrába, az'ott lévő hidrogénfölösleg vegyileg megköti, úgy hogy ez a reakció folyamatát nem zavarja, A (6) folyadékzár, az ammónia beáramlási nyílása alatti lévő csőrész elég nagy hosszúsága esetén, elmaradhat, mert ezzel ugyanazt az elrendezést és hatást érjük el, mint a (4) nyílásnál. A bevonógázok (ammónia) beáramlani oldalán lévő szifonzár elzárja a gáz kiáramlását, az (1) szállítóláncot azonban akadálytalanul keresztülengedi, úgy hogy a már bevont vasdarabok levehetők a láncról, ill. újból bevihetők a kemencécébe, ha ugyanis egyszeri kezelésük elégtelennek bizonyulna. Ammónia helyett természetesen más, nitrogént leválasztó anyagok is használhatók a fönt leírt eljárás foganatosítására, ámbár az ammónia használata legközelebb fekszik. Sso bada Imi újén yek. 1. Eljárás vasdaraboknak nitrogénvasbevonattal való ellátására rozsdaállóvá tételük céljából, melynek jellemzője az, hogy a vasdarabokat egyenletes, vagy szakaszosan tovahaladó mozgással, zárt körpályán, a nitráló gázok, vagy gázkeverékek, főleg az ammónia áramlási irányával, vagy koncentrációjuk csökkenésének irányával ellentétes irányban vezetjük keresztül a bevonó- (nitráló-) készülékben. 2. Az 1. pontban igényelt eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője