77557. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

_ 2 -mótoreke dolgozó mélységének a munkaerőhöz való gazdaságos alkalmazását. A rajzon a találmány szerinti mótorekének egy kiviteli példáját ábrázoltuk. Az 1. ábra annak oldalnézetét, a 2. ábra pedig fölülnézetét tünteti föl. A motoros ekének két elülső (1 és 2) hajtókereke és egy kisebb hátsó (3) kormányzókereke, továbbá egy (6) főkerete és egy (7) eketesttartókerete* van; a hajtóerőt a (8) mótor szolgáltatja (9, 10, 11 és 12) áttétel révén, amely azt az (1 és 2) kerekekre viszi át; ezek közül az (1) kerék a tarlókerék és (2) barázdakerék; a (3) kormányzókerék az (1) tarlókerék mögött jár. Az (1) kerék a (6) keretben el nem áílíthatóan van ágyazva, míg ellenben a (2) barázdakereket egy (13) lengetőkar hordja, amely a (14) előtéttengely körül lendíthető. E célra a (17) csiga szolgál a (16) fogasszegmens közvetítésével; a (17) csigát a (8) motorról hajtjuk egy (19) váltómű és (18) kúpkerekek révén. A (19) váltóművet a (21) vezetőülésről egy (20) rúd és (22) pedál segélyével működtetjük. A (2) barázdakerék állításával egyidejűleg a (7) eketestkeret is ugyanazon . értelemben állíttatik be, mely célból ez utóbbi két (25) lengetőkaron és egy (26) vezeíökaron van fölfüggesztve és az egyik (25) lengetőkar a (13) vezetőkarra! fogasíváttétel révén van összekötve. A (14) előtéttengely egy (28) * bakon van ágyazva, amelynek egy karja egyben a (25) lengetőkarok (24) tengelyének ágyazását, valamint a (30) csigatcngely ágyazását is hordja. A (28) bak mereven össze van kötve a (6) fökerettel. A (30) csigatengely tengelyirányában eltolható és szilárdan össze van kötve a (17) csigával. A (27) szántóeszközöknek munka közben a (17) csigára ható talajellenállását, amely még a (13) forgattyúra ható menetellenállás által is növeltetik két (29) pufferrúgó veszi föl, amelyek egyrészt a (30) csigatengelyen alkalmazott ütközőkhöz, és másrészt a (28) tok határfalaihoz támaszkodnak. Ezen ellenállások ingadozásainak megfelelően a (29) rúgó egyik vagy másik irányban, többé vagy kevésbbé nyomatnak össze, amennyiben a csigatengely ezen ellenállásoknak megfelelően az illető irányban eltolódik. Ezi az eltolódást használjuk ki arra, hogy elérjük a munkamélységnek a motorteljesítményhez való automatikus alkalmazkodását. E célból a (30) csigatengely egyrészt a (8) mótor (33) gázfojtószelepével, és másrészt a (19) váltóművel van egy (31) emelőkar révén összekötve, amely a (32) csap körül leng. Ha a (29) rúgóra ható nyomása növekszik, akkor a (31) emelőkar a (33) fojtószelepet nyitja és azután a (19) váltóművet is működésbe hozza, miáltal a (7) szerszámtartókeret a (2) barázdakerékkei együtt mindaddig emeltetik, míg a (29) rúgó terhelése le nem csökkent, mire a (31) emeltyű a (19) váltóművet kikapcsolja és egyidejűleg a mótor adandó teljesítményéhez szükséges gázmennyiség a (33) fojtószelep megfelelő beállításával hozzá alkalmaztatik. Magában véve ismeretes ugyan motoros ekéknél a motorokhoz vezetendő gázmennyiségnek a talajellenállás változásához képest való önműködő szabályozása. Ez a gondolat magába nem is helyezendő védelem alá, hanem csupán az az elrendezés, mely szerint az eltolható csigatengely a foitószeleppel össze van kötve. Ha a talaj- és menetellenállásból adódó eredő ellenállás egy bizonyos minimum alá sűlyed, akkor a (30) tengelynek, illetőleg a (31) emeltyűnek ellentétes mozgása folytán egyrészt a motort tápláló gáz lefolytatik, másrészt pedig a (17) csiga másik forgási értelmének megfelelően bekapcsolt (19) váltómű által a (27) szántószerszámok mélyebben sűlyesztetnek le a talajba mindaddig, míg az eredő ellenállás a (29) rugók feszültségének meg nem felel. A két (29) rúgó elrendezése folytán elkerültetnek géptörések, valamint az eketestek sérülése is, amennyiben nagy ellen-