77550. lajstromszámú szabadalom • Retortakemence gáz és koksz előállítására

_ 2 — a hővisszanyerést gazdaságos módon va­lósítjuk meg, miután mindig a megfelelő hőgyűjtők is egyidejűleg helyezhetők üzembe vagy üzemen kívül. További előnyt alkot azon körülmény, hogy az egyes kemencetokokat elválasztó köz­benső falak elmaradhatnak, miáltal a tér­szükségletet csökkentjük, amennyiben itt minden egyes fűtőfal a kemencetokok ed­digi választófalainak föladatát is elvégzi; a retorták tehát tetszőleges számban rendezhetők el egymás mellett. A vázolt vezérlőgondolatnak egyik pél­daképen vett foganatositási alakját az 1. ábra keresztmetszetben, illetve hom­loknézetben, a 2. ábra pedig hosszmetszetben mutatja. Az alakkövekből fölépített egyes (10) retorták a közbefektetett (11) kövek út­ján egymásra támaszkodnak, mely kövek egyidejűleg fölülről lefelé a végigmenő el­választást .is biztosítják. A végigmenő (12) összekötőfalak által az így létesített fűtőfalak egyes (13) fűtőmenetekre van­nak fölosztva, melyek fönt közös, vízszin­tes (14) csatornához csatlakoznak, míg lent a fuvókaszerű (15) áttörések segítsé­gével két-két (16) és (17) hőgyűjtővel áilnak összeköttetésben. Hosszirányban az összes hőgyűjtők a (18) válaszfal által középen el vannak osztva és mindegyik félnek csatlakozása van az eltávozó hő (19) csatornáihoz, a hőgyűjtpk továbbá fölváltva, kettesével össze vannak kap­csolva a (20) gázvezetékekkel és a (21) légnyílásokkal. Ezen kapcsolások célsze­rűen közösen kötelek segítségével vezé­reltetnek. Az üzem kb. félórás fölváltással olykép megy végbe, hogy az égési anyagok min­denekelőtt az egyik kemencefél hőgyűjtő­jébe lépnek, hogy a (13) fűtőmenetekben való elégésük után d (14) vízszintes csa­tornán át a másik kemencefélbe kerülje­nek és ott a hőgyűjtőkön át leessenek, ahol fölösleges hőjüket adják le; a menet­változással azután az áramlás irányai egyszerűen megfordul. A leírt kiképzéssel nemcsak az égési anyagok igen gondos alapelosztását nyerjük, hanem megvan a helyi befolyásoltatás lehetősége is, amennyiben pl. a megfigyeléshez képest a (22) tolókákat a (13) fűtőmeneteknek a fölső, vízszintes (14) csatornánál levő szájnyílásán megfelelően elállíthatjuk. Le­het esetleg fuvókáknak a (15) áttörésekbe való behelyezése által a szabályozást ezen a helyen eszközölni. Ezen az úton mindenesetre a fűtés teljes egyenletes­sége érhető el. A retortáfenekek alá nyúló (12) összekötő falak emellett a retorták alátámasztásában hatékonyan vesznek részt és behajlásukat, illetve betörésüket megakadályozzák. A függőleges retoirtasorozatnak egyes, független fűtőrendszerek segítségével való elválasztása alapján továbbá lehe­tővé válik az egyes csoportok üzembe és üzemen kívül való helyezése; ez neveze­tesen a kemencéken végzendő jalvítások szempontjából fontos. A kemencék fölsze­relése a szokásos, pl. a retorták elől és hátul a (23) szálló csövek útján a (24) előtétekhez vannak kapcsolva, hogy a gá­zok áttekinthető elvezetését a retorta­szájnyílások teljes hozzáférhetősége mel­lett tegyük lehetővé. Természetesen ezen kemencéknél is az u. n. kapcsolt üzem, azaz saját és idegen gázzal való tetszés­szerinti fűtés foganatosítható a legjobban. Szabadalmi igények: 1. Retortakemence gáz és koksz előállítá­sára, azáltal jellemezve, hogy a füg­gőlegesen egymás fölött fekvő retor­'ták egyes csoportjai egymástól a kokszkemencéknél alkalmazott falak­hoz hasonló, azaz fűtőmenetekkel és ez utóbbiak helyi befolyásDltatására szolgáló berendezésekkel ellátott fűtő­falak segítségével vannak elválasztva, ami által lehetővé válik úgy az elégési anyagok szabályos alapelosztása a fűtőfalak fölületén, mint pedig a helyi szabályozás és ezenkívül a retorták

Next

/
Oldalképek
Tartalom