77537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elhasznált szulfitlúg megbontására

oxigéntartalmának nagyobb részét 9 ennélfogva már nem választ ki zavaró gipszmennyiségeket. Ezen eljárás foganatosításánál továbbá előnyösen — jníg csak az oxidáció be nem következik -— a hevítés alatt arány­lag alacsony gáznyomást alkalmazhatunk az utoklávokban. Azáltal, hogy aztán a kezelést még két fokozatra bontjuk, az oxydáció. előtti külön autoklávokban ala­csony nyomásnál való hevítéssel és az elhasznált lúgnak ezt követőleg más auto­klávba való átvezetésével, ahol az oxydá­ció és megbontás az ehhez szükséges túl­nyomás alatt mehet végbe, azt az előnyt! érjük el, hogy az elsősorban említett autoklávokban bomlási termékek nem jöhetnek érintkezésbe a közvetve ható fűtőelemekkel. Ezek a termékek mind a második (magasnyomású) autoklávban válnak ki és minthogy itt a további keze­lés folyamán csak közvetlen melegítést alkalmazunk, azért a bomlási termékek nem is fognak zavarokat okozni. Ilymódon a folyamat könnyen, üzem­biztosan és olcsón mehet végbe közön­séges, elhasznált szulfitlúggal, anélkül, hogy előbb a gipsz kiválasztásához való drága és részben körülményes kezelést kellene igénybe vennünk. A nyert termék hamutartalma természe­tesen jelentékenyen nagyobb lesz, ami azonban tüzelőanyag gyanánt való föl­használása esetén nem játszik szerepet. * Ha — amint már előbb jeleztük — a gipsz költséges kicsapatását, amelyet a lúgnak a ligninkicsapatás előtt, például nátriumbiszulfáttal való kezelése által esz­közlünk, mellőzni akarjuk, ia találmány­nak megfelelően mégis a lúghoz kis rneny­nyiségű nátriumbiszulfátot vagy más1 efféle kicsapószert adagolhatunk, miáltal tapasztalás szerint a reakció lefolyásának hevességét enyhítjük, mely különben rob­banásszerűen menne végbe. Ha a hevítést az előadottak szerint két fokozatban végezzük és pedig az elsőnél aránylag kisnyomású, a másodiknál pedig aránylag nagynyomású autoklávban, úgy rendkívül fontos az, hogy a kiesapószert magában a nagynyomású autoklávban (tehát nyomás alatt) adagolhassuk, amely­ben nincsenek fűtőtestek és amelyben a gipsz nem okozhat kárt. Azáltal, hogy a kicsapószereket a nagynyomású autokláv­ban adagoljuk, jelentékeny hőmennyisé­gek takaríthatók meg. A lúg ugyanis a celluloza-főzőkből körülbelül 120 C fokon jön ki és ha ezt nem kezeljük kicsapó­szerelkkel, ezen a magas 120 fokos hőfo­kon közvetlenül az autoklávokban (eset­leg a kisnyomású kazánokba) csapolható le. Ha azonban az autoklávokban való kezelés előtt kicsapószereket, pl. biszulfá­tot és kénsavat adagolunk és a kicsapa­tott gipszet kiválasztjuk, a szulfitfőzők­ből származó lúgot 120 fokról 9.0 fokra le kell hűteni. Ha a gipsz kiválasztása meg­történt, a lúg 90 fokról '180—200 fokra fölhevítendő, ha ellenben a kicsapószere­ket a nagynyomású autoklávban adagol­juk, a lúgot csak 120 fokról 180—200 fokra kell hevíteni. Az utóbbi esetben te­hát a lúgnak 120—90 = 30 C0 -:kal való hevítését, vagyis az eljárás foganatosítá­sához szükséges hőmennyiség 30—40 %-át megtakaríthatjuk. Ennek nagy je­lentősége nyilvánvaló. Szabadalmi igények: 1. Eljárás elhasznált szulfitcellulozalúg­nak oxydáfószerek fölhasználásával való megbontására, amelyre jellemző, hogy az oxydálógázokat a lúgba csak azután vezetjük be, miután az oly fokig fölmelegedett, hogy az oxydáció folytán keletkezett reakciómeleg a lúg hőmérsékletét ahhoz a fokhoz közel, vagy valamivel azon a fokon túl hozta, amelynél a ligninanyag kivá­lása kezdetét veszi. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás oly foganatositási módja, mely szerint az autoklávokban a túlnyomást fölmele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom