77509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fonható rostoknak vagy cellulózának előállítására, nehezen feltárható rostnövényekből, illetőleg növényi rostokból szulfitlúgban való főzéssel és alkálikus lúgokkal való kezeléssel
A rostanyagokat pl. először egy szokásos főzőkészülékben, amelyben nyomás alatt dolgozhatunk, szulfitlúg hatásának vetjük alá. Ezen kezelés a közönséges szulfiteljárástól abban tér ell, hogy á szulfitlúg összetételének másnak kell lennie. A használatos szulfitoldatok fcb. 1% Ca O (Mg O) és 4-5% S 02 tartalommal bírnak, amidőn is a szabad és a kötött sav közötti arány kb. 2:1. Ha a fent említett! nehezen föltárható rost anyagokat ily oldatokkal főzzük, úgy lágy, azonban nem fehéríthető, barna anyagra teszünk szert, mivel az említett rostoknál a kénes-savnak nagyobb mennyiségű savanyú organikus vegyületei (sulfon- és sulfin-savalk) keletkeznek, melyek a csekély mennyiségű bázis (mész, magnézium) által nem köttetnek meg teljesen és szabad állapotban a barnítást fokozzák. Ennek elkerülésére a találmány tárgyát képező eljárás szerint oly főzőfolyadékot használunk, mely nagyobb bázis-tartalom következtében az említett szabad organikus savak föllépését meggátolja. Nevezetesen a főzőiugot annyira telítjük bázisokkal, amenynyire csak lehetséges anélkül, hogy nehezen oldható monosulfit váljék ki, vagyis ami pl. 3—4% Ca O tartalomnak felel meg, 4—5% S 02 tartalom mellett. 5— 6 atm. maximális nyomás és 125—130° C maximális hőmérséklet alkalmazása mellett -6—7 órányi főzési idő elegendő, hogy a rostokat sikeres további kezelés számára kellőleg föltárja. A sulfitoldattal főzött rosttömeget ismert módon egy meha-Mikaii aprítóeljárásnak és azután alapos, mosásnak vetjük alá. A sulfitfőzésnél keletkező közbenső- és véglugokat egyrészről ismert módon kénes-savra dolgozzuk föl, másrészről a bennük oldott szerves anyagokat, melyek a gyengébb főzés folytán nem szenvedtek oly messzemenő bomlást, mint a közönséges sulfiteljárásnál, semlegesítés és lecsapás, vagy bepárologtatás által értékesíthető alakban akarjuk visszanyerni, vagy pedig ismert módon szeszgyártásra tovább földolgozni. A sulfitfőzésből eredő mosott rostanyagot, mely még többé, vagy kevésbbé barnaszinű és még sok, nehezen fehéríthető szerves vegyületet tartalmaz, további föltárás céljából 5—10%-os kalcinált, vagy célszerűbben marószódaolidattal nyitott edényekben, legcélszerűbben mindjárt a fehérítő-hollandiban, 80—90° C-ra melegítjük és a rostanyag természete szerint egy, vagy több óra hosszáig digeráljuk, még pedig az eltenáraim elvén, úgy hogy a ifriss szódalúg a már megleíhetősen kilugzott rostanyaggal jön érintkezésbe, míg a szerves anyagokkal már eléggé telített lúg, az alkalikus digerálásnak még alá nem vetett anyaghoz vezettetik úgy, hogy a lúgot lehetőleg nagy fokban telítjük szerves anyagokkal. Hasonlóan mossuk ki 'azután az anyagot hideg, vagy meleg vízzel úgy, hogy az alkálival kellően telített mosóvizek szintén felhasználhatók az alkálikus digeráláshoz. Ezen alkalikus kezelés folytán a tömegből a nehezen fehéríthető szerves vegyületek kioldatnak úgy, hogy az ilyként megtisztított rostok a közönséges f éhé rítöeljárá sokk al könnyen fehéríthetők. Az alkálikus oldatban lévő szerves anyagok főképen növényi proteinokból, zsírokból, valamdnt gummi- és gyantaszerű anyagokból állanak és a lúg semlegesítése által könnyen választhatók le porialakban, míg az oldott szilikátok nem válnak ki. A semlegesítésre a legcélszerűbben kénsavat, vagy kénes-savat használhatunk, .amellyel a szerves anyag legnagyobb része lecsapható. A szerves anyag leüllepedése után a csapadék fölött álló oldatot, mely natronsulfátot, illtetve nátronsulfitet tartalmaz, lehúzzuk és oltott mé'szszel lúgossá téve, ismét az üzembe vehetjük. Ha a semlegesítésre kénes-savat használtunk, úgy a lugossátéteikor képződő, nehezen oldható kalcium-monosulfit szintén ismét az üzembe vezethető, a sulfitoldatok készítése céljából.
