77353. lajstromszámú szabadalom • Vetélő-, orsóhüvelyfonó és csévélőgépek számára

A rajz az új vetülük-orsóhüvelyek fo­ganatosítási példáit és gyűrűsorsón, sziel­faktororsón, valamint a vetélőben való el­helyezését mutatja. Az 1. ábra, mint fentebb említettük, az ismert Northrop-csévét mutatja, gyűrűs­orsóra felhúzva, a 2. ábra az ismert vetülékhűvelyt szel­faktororsókra felhúzva, a 3. ábra az új fonáltartót gyűrűsor­sóra, a 4. ábra ugyanazt szelíaktororsóra fel­húzva mutatja. Az 5. ábra az új vetülékorsóhüvelyt a ve­télőben tünteti fel. A 6. ábra a szorítórúgó hosszmetszete, a 7. és 8. ábra a váltásnál hibásan elhe­lyezkedett vetülékorsóhüvelyeket mutat, míg a 9. és 10. ábra az orsóhüvely további foganatosítási alakjait mutatják. A 3. ábrán (4) gyűrűsorsóra és 4. áb­rán (5) szelíaktororsóra húzott (6) vetii­lékorsóhüvelynek a (7) vetélőben (5. áb­ra) való elmozdíthatatlan megfogására berendezett és az orsóhüvely önműködő kiváltását megengedő (8) része van. Ez a rész hátrafelé meghosszabbítható a gyengén kúpos orsóhüvely (9) vetülékfo­nalat felvevő (10) részének és két, a hü­vely kerületén kevéssel túlemelkedő (11) toldatot hord. Ezen1 toldatok az orsóhü­vellyel egy darabból, vagy arra ráerő­sítve lehetnek. Az orsóhüvelyek továbbá lehetnek fából, keménypapírból, karton­ból stb. A (7) vetélőben (5. ábra) villaalakú (12) szorítórúgó van alkalmazva, amelynek karjain a (11) toldatoknak megfelelő (13) mélyedések vannak. Ezen mélyedésekbe jutnak bele a (11) hüvelytoldatok a vál­táskor és ezáltal az orsóhüvely a vetélő­ben elmozdíthatatlanúl megmarad. Az orsóhüvely nagy könnyűsége miatt a (Í2) szorítórúgó ereje nem kell hogy nagy legyen, úgy hogy könnyű kalapács és kis erő is elég, hogy a hüvely kicserélődjék. Az emellett előálló zaj egészen gyenge. Ha például a vetélő nem futna be egészen a vetülékcserélő oldalon levő vetélőszek­rénybe, úgy hogy az orsóhüvely (11) tol­datai a szorítórúgók (13) mélyedései he­lyett ezek mellé, a mélyedéssel nem bíró részekre találnának, (7. ábra), akkor a vetélőnek első a hüvelyváltást követő bal­rafutása végén bekövetkező ütközésekor az (5) orsóhüvelyt eleven ereje annyira betolja axiális irányban a (12) szorítórú­gók közé, hogy a (6) orsóhüvely (11) tol­datai a (13) rugómélyedésbe jutnak, úgy­hogy az orsóhüvely ily módon önműkö­dően a helyes állásba jut. A 8. ábra azt az esetet mutatja, amikor a vetélőnek a ve­télő szekrénybe való elégtelen beérkezése folytán csak egyik (11) toldat jutott be a szorítórúgók közé. Az orsóhüvely ezen esetben is eléggé meg van fogva. A vetülékfonalat a gyűrűkkel ellátott, erősen előreugró fejű orsókkal szemben feltűnően könnyebb, a (4) gyűrűsorsóra (3. ábra) vagy az (5) szelíaktororsóra (4. ábra) felhúzott orsóhüvelyene fonjuk vagy arra felcsévéljük és ezen igen köny­nyű hüvelyeket közvetlenül behelyezzük a veté'lobe, abban megfogjuk és kiváltjuk. A 9. ábra szerinti foganatosítási alak­nál az orsóhüvely megfogására való (11) toldatokat mélyített (14) kerületi hor­nyok alkotják. A 10. ábra keménypapírból készült (6) orsóhüvelyt mutat ráerősített (11) tolda­tokkal bíró, példaképen fémből készült (15) hüvellyel. Mint bevezetőleg elmon­dottuk, a szóbanforgó vetülékorsóhüvely az előállításában és szállításában, vala­mint erőben és munkában elérhető jelen­tékeny megtakarítások révén, továbbá a cserélő szervekben előálló kopások csök­kentése folytán nagy előnyöket nyújt. Szabadalmi igények. 1. Vetülékhüvely fonó- és csévélőgépek számára jellemezve annak alsó végén elrendezett és a hüvelynek közvetlen behelyezését önműködő vetülékváltás­hoz való vetélőkbe, valamint ezekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom