77326. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló vasalás
— s — együtt (egyetlen összefüggő darabbá képezzük ki; különösen ebben az esetben még azt a további előnyt érjük el, hogy a használat közben föllépő mindazon erőkomponensek, melyek a fölerősítő csavarok tekintetében aldalirányú hatásokat idézhetnek elő, egymást ellensúlyozzák és így a szerkezet meglazulásától egyáltalán nem kell tartanunk. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának néhány példaképpeni foganatosít ás i alakja ágyvasalás gyanánt való alkalma zásában van föltüntetve. Az 1. ábra a kapcsoló vasaiáknak az ágy harántrészein alkalmazandó részét mutatja távlati ábrázolásban. A 2. ábrán a kapcsolásnak az ágy oldalrésizein alkalmazandó másik fele látható ugyancsak távlati ábrázolásban, megjegyzendő azonban, hogy jobb szemlélhetés kedvéért itt az ágy oldalrésze az 1. ábrához képest 90°-kal elfordítva, vagj is az ágy harántrészével párhuzamosan van föltüntetve, a valóságban azqjiban az 1. ábrán látható szerkezet síkjára merőlegesen képzelendő. A 3. ábra az ágy haránt- és oldalrészét a vasalásnak egy további alakjával együtt egymással összekapcsolt állapotban, vízszintes metszetben mutatja. A 4. ábra a vasalásnak az ék befogadására szolgáló részét,'részben annak készítési módjával együtt, külön szemlélteti. Az 5. ábra az éket tartalmazó résznek egy további foganatosítási alakját távlati ábrázolásban és pedig részben a 2. ábrának V—V vonala szerinti metszetben, részben nézetben mutatja. Az ágynak (!) harántrészével (1. ábra) összekapcsolandó (2) ágyoldalrésznek homlokfölületére (2. ábra.) tetszőleges módon, pl. a csavarokkal rögzített (10) szögvas révén a (4) lapos ék van fölerősítve mimellett az ék az azt hordó szögvassal ugyancsak tetszőleges módon lehet egyesítve. A kapcsolásnak az éket befogadó része, mely az ágy (1) harántrészén alkalmazandó, lényegében véve két oldalpofából áll, melyek az ék rézsútos (4a.) éleinek megfelelő alakban és egymástóli távolságban végződnek ésamelyek az ágy harántrésziére az egyik és másik oldal felé, különálló szárnyak gyanánt lehetnek fölerősítve, célszerűbben azonban a következőképpen vannak elrendezve. Az ágy harántrészében az egészen lapos (6) mélyedés van kiképezve, melybe a (7) laposvas van beágyazva és pl. csavarokkal rögzítve. A (7) laposvas fölső végén négyszögalakú, azalatt azonban trapezalakba megy át, ahol is a rézsútos oldalak mentén előreálló (5) bordák a föntemlített oldalpofák szerepét töltik be, vagyis a (4) és (4a) éleit fogják közre. Az éket mátr most akként toljuk be a,z (5) bordák közé, hogy a (2) ágy oldalrészt (természetesen az ágy harántrészére merőleges helyzetben) megemelve és megfelelően beállítva úgy toljuk az ágy harántrésze felé, hogy a (4) ék fölső része a (7) laposvas fölső négyszögletes részével kerüljön szembe ós arra ráfeküdjék, mire az ágy oldalrészt lecsúsztathatjuk, amikor is az ék (4a) élei az (5) bordák belső oldalára szorulnak. Hogy emellett az ék az ágy haráhtrészének síkjára merőleges irányban az (5) bordák közül ki ne szabadulhasson, az (5) bordák célszerűen a befelé nyúló (8) karimákba mennek át, úgy hogy tehát az (5, 8) részek oly vezetéket alkotnak, melyek az éket egyrészt körülfogják és másrészt mellső oldalán részben körül is fogják, vagyis az éket biztosan fógvatartják. Ugyanezt a hatást a 3. ábrán vízszintes metszetben föltüntetett kiképzéssel is elérhetjük, mely szerint a (4) ék (4a) oldalélei alá vannak metszve és az (5) bordák ennek megfelelő belső ékfölülettel bírnak, más szóval a kapcsolás fecskefarkalakú vezeték alakjában van kiképezve. Az (5) bordák vagy pofák külső oldalai az ágy harántrész (6) mélyedósének a (7) lemez említett trapezalakú részét követő keskenyebb (6a) határolófölíiletoihez (3. ábra) odaszorulhatnak, úgy hogy az oldalpofák az ék: bármely szétszorító
