77274. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tüzelőanyagoknak égési erőgépekbe való befecskendezésére

-- 4 kiszorítótestek, vagy hasonlók által is elérhető. Mint az eljárás kivitelének lehetősége az öngyíijtás biztos bekövetkeztén alapúi, a gép üzembehelyezésekor a levegőnek oly forrón kell a melléktérbe jutnia, hagy az öngyújtás biztosítva maradjon. Mivel a retorta és a csatorna hideg fémrészei a levegőből tekintélyes melegmennyiséget vonnak el, a meggyulladási képesség egyáltalában kérdésessé válna, ha a részek az indításnál még hűttetnek. Ezért a hűtőszert, pl. vizet, higanyt, vagy hasonlót hőszigetelő anyaggal, pl. levegővel helyettesítjük. Ezt célszerűen oly módon létesítjük, hog3>- indításkor a hűtőközeg vezetéke zárva marad, mi mellett másrészről a hűtőközegnek a hűtőtérből egy tűlfolyatén át szabad lefolyása van úgy, hogy ez a tér hőszigetelően ható 'evegővel telik meg. Az l. ábrán ilyen önműködő túlfolyató.van feltüntetve. A fedélből (i) -né1

' távozó víz részben a (k) túlfolyatón tá a re*orta és az (f) lőosatorna (g) h'itőte-éb'í kerül, ahonnan (O-en át szabadon kiá-amolhat. Mihályt tehát a fedé'hűtés el van zárva, a víz ezekből a vezetékekből lefolyik, mivel a vezeték (m)-nél a szabad 'evegővel áll összekötteésben és ezek a terek levegővel telnek meg. Ha az indítás megtörténte után a fchűtés be lenne iktatva, a túlfolyatón át ezek a terek vízjel telnének meg. Jó hűtés, illetve szigetelés biztosítása céljából a fuvókacsatorna falai lehető vékonyan vannak kiképezve. Oly tüzelőanyagok számára, melyek különböző nehezen gázosíthatók és égethetők el, a híités megfelelő beállítása által az az időnont, amelynél az öngyújtás bekövetkezik és ezáltal a porlasztási energia nagysága megállapítható. Bizonyos körülmények között, ha a munkahenger forró levegőjét a retortacsatornába való belépésekor oly erősen hűtjük, hogy a csatornában, vagy a retorta bejáratánál a korai gyújtást elkerüljük, a levegőnek a befecskendezett tüzelőanyag által való nem kívánt további hűtése következik be, mivel a tüzelőanyag elgőzölögtetési melege nagyon nagy azzal a melegmennyiséggel szemben, amelyet ezen légsúly leadhat. Emellett tekintettel kell lennünk arra, hogy az átáramló levegőből való melegelvonás mindenekelőtt a hűtött csatorna bejáratánál következik be, mielőtt még a nyomás és hőmérséklet sebességgé alakult volna át. A csatornában, ahol a sebességgé való átalakulás létesül, viszonylag alacsony hőmérséklet uralkodik és csak a retorta középrészéi en ahol a sebesség ismét nyomássá és hőmérsékletté a'iakul át, magasabb a hőmérséklet, mely azonban a retorta hűtése által a megfelelő mértékre szállíttatik le. A tüzelőanyag tehát túlnyomó részben folyékony állapotban jut a retortába és a sebességváltozások következtében ismét cseppekké sűrösödik össze, melyek nehezen gázosíthatók el és porlaszthatok szét. Következésképen a tüzelőanyagnak fölös mennyiségben kell a ratortába jutnia, hogy legalább a retorta levegőiét kihasználhassuk. Mivel a retorta mint holt zsák csak expanzióhatás által a csatornán át üríthető ki, a maradékokban el nem égetett olajgázok maradnak vissza, melyek a következő munkafolyamatnál friss 'levegővel keverednek és a hátsó térben, melyben az öngyulladási hőmérsékletnél magasabb hőmérséklet uralkodik, meggyulladnak. Ezen e/őelégetés által a levegő egy része a porlasztási energia szempontjából veszendőbe megy és az égési gázok kiterjedése következtében további rész belépése megakadálvoztatik. A porlasztási energia számára tehát nem áll az elérhető legnagyobb légmennyiség rendelkezésre, ugy, hogy a gép teljesítménye nem használható ki teljesen és a henger diagrammja sem lesz az elérhető legkedvezőbb. Ezen hátrányokat azáltal kerüljük el, hogy a csatorna hátsó részébe és a retorta mellső részébe kerülő olajlégkeverékhez a szükséges eigőzölögtetési meleget vezetjük be, amennyiben ezeket a részeket a szükséges hőmérsékletekre hozzuk, amely természetesen az öngyújtási hőmérséklet alatt fekszik,