77239. lajstromszámú szabadalom • Földmérő műszer
ábra) együtt irányzó készüléket képez. A műszer az alkalmas állványra erősített (St) botra a (z) csavar útján rácsiavarolható (1., 2. és 3. ábra). A 4. ábra a földmérő műszer alkalmazását példaképen mutatja műszelvények kitűzésénél. A műszert az (St) botra csavarolják rá, amelyet a tengelycövek fölött arra alkalmas állvány segélyével központosítunk Ha a műszert vízszintesen állítottuk föl azt a (D'-, D3 ) irányzó készülékkel (1. es 2. ábra) egyeneseknél a tengelyirányba íveknél pedig az érintő irányába irányozzuk és az (St) botot az állványban rögzítjük. Ezáltal a műszert a tengelyre merőlegesen állítottuk be. A műszelvény meghatározására fontosak a következő pontok és méretek: 1. a tengelypont, amely fölött a műszert fölállítjuk; 2. a fél úttestszélesség (plánum), illetve a műszer talppontjának vízszintes távolsága a szelvény- és úttestirány metszéspontjától, (4. ábra); 3. a tengelypont függőleges távolsága az úttest szintjétől (általában a hosszszelvényből véve); 4. a műszertől a grafikailag meghatározott (p) pontig terjedő távolság (Dsj hossza az irányzás irányában mérve; 5. a (p) szelvénypont (D) vízszintes távolsága a szelvényirány talppontjától és a (p) szelvénypont (H) függőleges távolsága az úttest szintjétől (planumtól). A 2. pont alatt említett méretek az (siJ ) tolóka (3. ábra) segélyével #z (M1 ) vízszintes vezetők beosztásán az (o1 ) zérusje] útján állítjuk be és az ily módon beállított (T) lapot (1. ábra) a (k1 ) szorítócsavar segélyével a (P) lemezen rögzítjük. Ezután az (M2 ) függőleges vezetékben (2. ábra) az (s2 ) tolóka segélyével a föltöltést Vagy levágást (a tengelypont függőleges távolságát az úttest szintjétől)a beosztáson beállítjuk és a Mókát a (k2 ) szorítócsavar (3. ábra) segélyével rögzítjük., A függőleges beosztáson Való beállításra' az (s2 ) tolóka kivágásában levő (J) jelet (2. ábra) használjuk, miáltal a műszer magasságát tekintetbe vesszük. Ezután a (D1 ) irányzó segélyével alkalmas távolságban nyomjelző rudat irányozunk be, miáltal a szelvényirányt határozzuk meg. A (D1 ) irányzó irányzási magasságát célzókorong segélyével a beirányzott nyomjelző rúdon rögzítjük és ezután a (Dl ) irányzót (1. ábra) a (k; ! ) szorítócsavar útján rögzítjük. Most a (T) lapon (1 ábra) a szelvényirányoknak a (D1 ) irányzó karjának (t) élével való valamennyi metszéspontját megfigyeljük, a beosztáson a kívánt szelvényiránnyal való metszéspontot leolvassuk és ezáltal a megmérendő (Ds) hosszúságot (4. ábra) kapjuk. A (Ds) hossz az irányzás irányában nézve a valóságban a kívánt szelvény (p) pontját (4. ábra) határozza meg. Ezt a (p) pontot cövek leverése és az irányzás magasságában való lemetszése által rögzítjük, mire a szelvény azonnal fölrakható. Hogy a legfontosabb (D és H) méreteket megkapjuk, a (k2 ) szorítócsavart (3 ábra) megoldjuk és az irányzót addig toljuk el a (T) lapdn levő vízszintes beosztáshoz képest (1. ábra), míg >az irányzón való (Ds) leolvasást a vízszintes beosztás nem metszi. Ezután a (k2 ) szorítócsavar segélyével az (s2 ) tolókát rögzítjük és az (y) vízszintes beosztáson a (D) méretet leolvassuk, az (M2 ) vezeték beosztásán (2. ábra) leolvasott, az eltolást kifejező méret pedig a kívánt (Ii) nagyságát adja. Vasutaknál, müútaknál stb.-nél kész műtestek fölvétele céljából ugyanazt a müveletet hajtjuk végre, mint műszelvények kitűzésénél; a mütest talppontját beirányozzuk, a (Ds) hosszúságot a természetben lemérjük és annak a (D1 ) irányzó segélyével a (T) lap vízszintes beosztásán (1. ábra) való beállítása által a (D és H) méreteket határozzuk meg. Ha a műszert lejtmérő gyanánt akarjuk alkalmazni, az (s1 ) és (s2 ) tolókákat kivágásaik (o1 ), illetve (o2 ) zérusjeleivel a megfelelő beosztások zérusponftjára ál-
