77174. lajstromszámú szabadalom • Műkéz
ugyancsak zsinórok vannak föltekercselve, melyek egyik végükkel az illető csigához, másik végükkel pedig a (0V >), (70), (71), (72) ingókhoz vannak erősítve, mely utóbbiak viszont a megfelelő ujjizre, illetve a kéz tokjára vannak fölerősítve. Az (59), (6J), (62) ós (64) csigák köré csavart zsinórok az (58), (60), (63) és (65) »csigák köré. csavart zsinórokkal ellenkező értelemben vannak föltekercselve, úgy, hogy a (68), (66) zsinórok teföléhúzásakor az (59), (61), (62) és (64) csigákra fölerősített zsinórok az utóbbiakra felcsavarodnak és a velük összeköttetésben álló rugók megfeszülnek. A már említett (71') emeltyű alsó végével a (77), (78) szögemeltyű (77) karjához támaszkodik; a (78) kar (79) zsinór segélyével izomerőforrással van összekötve. A (71') emeltyű fölső vége oldalsó (74) toldata révén a mutatóujj (43) csuklótengelyét hordja, úgy hogy a (71*) emeltyű megfelelő forgatása útján az egész mutatóujj a (76) szorítócsukló körül kisebb-nagyobb mértékben elforgatható ós pedig a nagyító áttételnek megfelelő erővel. Ezen műkéz működési módja a következő: Az ujjak rendszerint össze vannak csukva. Valamely tárgy pl. kalapácsnyél megfogása céljából az illető személy az fi) yíl irányában a (68) és (67) zsinórokra önkényt húzást gyakorol, mikor is, mint már említettük, valamennyi ujj kinyílik és a (69). (70), (71) és (72) rugók megfeszülnek. Miután a megfogandó tárgy már a műkézben van, az illető személy a (68) zsinórra gyakorolt húzást megszünteti, amikor is a (69), (70), (71) (72) rugók fölszabadulván a krá nyitása alkalmával az (59), (61), (62), (64) csigákra csavarodott zsinórok segélyével az ujjak összeesnkódását idézi elő, amennyire azt. a megfogandó tárgy megengedi. Megjegyzendő, hogy az egyes ujjak ezen zárómozgásai egymástól teljesen függetlenek, úgy, hogy tehát mindegyik ujj a megfogandó tárgy alakjához simulhat. Az említett, összecsukódás megtörténtével az illető személy a v 79) zsinórra húzást gyakorol, miáltal a (71') emeltyű a (77), (78) szögeméit v íí hatása alatt kileng és így a (43) csuklótengely a (71') emeltyű (74) oldalas toldata révén befölé forgattatik, minek folyományaként a hüvelykujj kivételével, a többi ujjak a nagyító áttételnek megfelelő fokozott erővel szóróinak a tárgyhoz, illetve hüvelykujjhoz. Ily módon a tárgynak az ujjakkal való érős fogvalartását érjük el. Az ujjaknak önműködő kinyílása, ki van zárva* mert az ujjakra felerősített' fogazásokat a hozzájuk tartozó végleten csavarok csapágyaikban rögzítik és a (69, 70, 71, 72) rugók a végtelen csavarokat oly módon iparkodnak elforgatni, hogy az ujjak öszszecsukódjanak. Egyszerűbb foganatosítási alakhoz jutunk, ha a (43, 49) csuklókat és ezek (57, 55) végtelen csavarjait elhagyjuk, amikor is tehát a mutatóújjat mereven kötjük össze a (71') emeltyűvel. Ez esetben a hüvelykujj ragadja meg a tárgyat, míg a mutatóujj azt a hüvelykujjhoz szorítja. A két (43, 76) csukló közös tengelyen is elrendezhető. A műkéz ismertetett foganatosítási alakjainál a fogórészeket végeredményben két zsinór működteti, melyek a test különböző erőforrásaihoz vezetnek. Kívánatosnak bizonyult már most az, hogy a fogórészeket csak egyetlen erőforrás felől is lehessen működtetni; ezt a célt messzemenő mértékben érjük el a 2. és 3. ábrákon föltüntetett műkéznél. Itt (81) a kéz tokja, (82) pedig ez utóbbiban ágyazott tengely, melyre a mutatóujj és középujjat alkotó (83) fogórész van fölerősítve. A (82) tengelyre a (84) kilincskerék van szilárdan fölerősítve, mely, lyel a kéz (82) tokjához csuklósan erősítefy (86) kilincs kapcsolódba,tik. A (112) rúgó a (86) kilincset a (84) kilincskerekekkel
