76999. lajstromszámú szabadalom • Szitaelrendezés elgázosítók légszívóvezetékeihez
Megjelent 1920. évi augusztus hó 26-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 76999. szám. Vd/2. OSZTÁLY. Szitaelrendezés elgázosítók lógszívóvezetókeihez. LEHMANN CARL CÉGVEZETŐ BERLIN-FRIEDENAUBAN. A bejelentés napja 1918 augusztus hó 1-je. Elsőbbsége 1915 április hó 9-ike. Mint ismeretes, az égési mótorok elgázosítóinak légszívóvezetékeit, melyeknél a visszacsapó lánggal szemben való foltétlen védelemnek biztosítva kell lennie, mint pl. motoros mozdonyoknál és légijáróműveknél, a Davy-féle biztonsági lámpa elve szerint, egymás mögött fekvő finom fémszitákkal látják el. Az utóbbiak hütőhatásával elérjük, hogy az esetleg képződő lángok kialusznak és füst alakjában lépnek át a szitán. Az ilyen lángtünetek főleg akkor lépnek föl, ha a szelepek megrongálódtak vagy nem tömítenek, vagy pedig ha az égőanyagkeverék kevés benzint tartalmaz. Az említett védősziták csőbővületben vagy olyan tartályban ren deztetnek el, melynek keresztmetszete a légcső keresztmetszeténél nagyobb, úgy hogy ezzel a szabad keresztmetszetnek a szitabetéttel való csökkentése kiegyenlítődik. Ezeknek az ismeretes védőszitáknak az a hátrányuk, hogy, minthogy az elégés által föllépő túlnyomás a csőben igen hirtelen terjed, nem mindig használható ki a szita egész keresztmetszete, hanem csupán a középső része, melyre a túlnyomás lökésszerűen érvényesül (lásd a nyilakat a csatolt rajzon). Ennek következménye a szita megrongálódása, ami a szitának a kerületi megerősítéséből való kiszakítására vezethet. Ezen hátrányt a találmány szerint úgy kerüljük el, hogy a szitát oly rugalmas támasszal látjuk el, melynek feszültsége a légcsőből jövő túlnyomással szemben hat. A találmány tárgya a csatolt rajzon egy kiviteli példában van keresztmetszetben föltüntetve. Az elgázosítóhoz vezető (a) légcső a tölcséralakú (b) közdarabbal csatlakozik a hengeralakú (c) tartályhoz, melynek (d) nyílásán szívatik a levegő át. Az (e) szitaelrendezés, mely tetszőleges számú finom szitarétegből állhat, a rúgós (f) gyűrűvel van megfeszítve. A (g) nyomórúgó egyrészt a (c) tartály födelének, másrészt az (e) szitának támaszkodik. A (g) rúgó nyomóhatása tehát az (a) légcsőből jövő túlnyomással szemben hat (lásd a föltüntetett nyilakat), mely túlnyomás lángtünetek által jöhet létre. Szabadalmi igény: Szitaelrendezés elgázosítók légszívóvezetékei számára, azáltal jellemezve, hogy a szita rúgórendszer hatása alatt áll, melynek feszültsége a légcsőből jövő túlnyomással szemben hat. íi rajzlap melléklettel.) Pül'.aF oyomda, Budapest.
