76995. lajstromszámú szabadalom • Folyadékfék lövegekhez, melynek dugattyújának a dugattyúhoz viszonyítva elforgatható, a fékhenger egy részével kapcsolatban álló része van
— a — téré kívánjuk megszüntetni. Ebből a célból a találmány szerint a forgatható dugattyürész és ama felület között, mely a visszafutásnál eme dugattyúrész ellendarabja gyanánt szolgál, fékfolyadékot befogadó tér van kiképezve, mely a fékhengernek ama kamarájával közlekedik, amelyből a visszafutásnál a fékezőfolvadékot ki kell szorítani. A csatolt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási alakja látható, nevezetesen: az 1. ábra a dugattyú és a fékhenger egy részének hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerint vett metszete balról nézve. Eme rajzokban (A) a fékhenger, melyben a csávái vonal alakú (al) hornyok vannak kiképezve. A (B) dugattyúrúd a (bl) fejben végződik, melynek homlok oldalán kitorkolló tengelyirányú (b3) furata, szabad végén pedig (b2) karimája van. A (bl) rúdfejen a dugattyúrúd oldala felől gyűrű alakú (C) dugattyú test van fölcsavarva. A (C) dugattyútest és (b2) karima között a (bl) rúdfejen egy (D) gyűrű van lazán forgathatóan ágyazva, melynek (dl) toldatai az (al) hornyokban tömítve vannak vezetve. Hogy a fékező folyadék a dugattyú egyik oldaláról a másikra juthasson, a (C) dugattyútestnek és (bl) rúdfejnek a (b3) furatokba torkolló (cl) áttörései és a fékhenger (al) hornyai szolgálnak. A (b2) karima és (D) gyűrű között a fékfolyadék fölvételére szolgáló gyűrű alakú (2) tér van kiképezve, (1. ábra), melyet a (D) gyűrűben kiképezett mélyedés alkot. Ez a tér az (al) hornyokba torkolló (d3) csatornák útján (1. a 2. ábrát is) a fékhengernek amaz oldalával (dugattyúrúd oldalával) van kapcsolatban, melyből a dugattyú a visszatolásnál a fékezőfolyadékot kiszorítja. Ha lövés után a dugattyú az (x) nyíl irányában (1. ábra) visszafut, a (dl) toldatok a csavarvonal alakú (al) hornyok falai mentén csúsznak és a (D) gyűrűt a dugattyúhoz viszonyítva elforgatják. A du, I t gattyú mozgása következtében az (A) fékhengerben a rúdoldalon a föllépő folyadék nyomás a (D) gyűrűnek az (al) hor- ) nyokba benyúló (dl) toldatára hat és a gyűrűt egyidejűleg a (b2) karimának ellendarab gyanánt szolgáló fölületére szorítja, egyidejűleg azonban a fékezőfolyadék a (d3) csatornák és a (d2) üreg közvetítésével a (D) gyűrűre oly nyomást is gyakorol, melynek hatása a (D) gyűrű (dl) toldataira ható nyomásával ellentétes. Ennek következtében tehát a (D) gyűrű tehermentesül és igy a gyűrű és (b2) karima között föllépő súrlódás, tehát ennek megfelelően a (D) gyűrű forgását előidéző (dl) toldatok és a (al) horony kopása Is lényegesen csökken. Bár a találmány első esetben visszafutásnál lel alkalmazást — minthogy az ekkor föllépő erők jóval nagyobbak, mint az előrefutásnál — a találmány koránt sincs erre az alkalmazási módra szorítva. Nem áll ugyanis semmi útjában annak, hogy a leírt foganatosítási alaknál a (D) gyűrű és az előrefutásnál ellendarabja gyanánt szolgáló (C) dugattyútest között egy második teret létesítsünk és ezt csatornák útján a fékhenger azzal az oldalával kapcsoljuk, melyből a dugattyú és előrefutásnál szorít ki folyadékot. Mindkét esetben (a (D) gyűrűnek a vissza- és előrefutásnál történő tehermentesítésénél) célszerű, ha a forgatható dugattyúrész és ellendarabja között levő tér akkora, hogy a jelzett folyadéktér által kifejtett nyomás a fékfolyadék által a (D) gyűrű (dl) toldataira gyakorolt nyomással egyenlő legyen. Szabadalmi igények: 1. Folyadékfék lövegekhez, melynek dugattyújának a dugattyúhoz viszonyítva elforgatható, a fékhenger egy részével kapcsolatban álló része van, azáltal jellemezve, hogy a forgatható (D) dugattyúrész és ama felület között, mely a visszafutásnál ellendarabja gyanánt NYOM
