76986. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés vízszintes földantennával való nagyfrekvenciájú távíráshoz
hoz való alkalmazkodásra tekintettel nagyobb hossza van, mint a levegőn át való tá virágnál, mértékadó szerepet játszik. Mindenesetre az átvitel legjobb hatásfokának elérésére elkerülendő az az alacsony kapcsolási fok, mely a légantennákkal működő berendezéseknél szokásos. Ha módunkban áll kis csillapítású, azaz nagy kapacitású és kis önindukciójú antenna előállítása, úgy a kapcsolást előnyösen egyáltalában nem induktive (cséve segélyével), hanem már csak kapacitás révén, az antenna körben lévő kondenzátor segélyével foganatosítjuk. Az antenna csillapítása általában véve a hatásfok és a hangolás kedvéért kis mértéken tartandó. Ezen célból a csupasz huzalnak említett átmeneti ellenállása lehetőleg csökkentendő, amit az antenna részekre osztása, illetve többszörös kiképzésben való alkalmazása útján érhetünk el. Oly esetekben, midőn erre a célra nem áll rendelkezésünkre elegendő idő vagy anyag, vagy továbbá alkalmas talaj, hanem az utóbbi esetleg igen kemény, úgy a csekély csillapításról le kell mondanunk és az erősebb csillapítással kell számolnunk. Az átmeneti ellenállást Ohm-mérővel mérhetjük; ha ez az ellenállás nagyobb, semmint rendes esetre kívánatos, úgy a kapcsolócsévét kiiktatjuk, hogy a rendszert annak járulékos csillapításától tehermentesítsük. Ilyen körülmények között meg kell kísérelnünk, hogy jó hatásfok és éles hangolás nélkül dolgozhassunk. A két, egymással közlekedő állomás antennáit egymás felé kell irányítanunk úgy, hogy azok egyenes vonalat alkossanak, minthogy a földben a hullámok tovaterjedési iránya a jeladó antenna irányába esik. Ha korlátolt térviszonyok miatt nem áll módunkban az, hogy a jelvevő antennát eléggé hosszúra válasszuk meg, úgy a találmány szerint annak saját rezgését mégis összehangolhatjuk a hoszszú jeladó antennával oly módon, hogy a jelvevő antennát párhuzamos ágakkal biró hurok gyanánt helyezzük el, mimellett az egyik ág valamivel rövidebb, mint a másik és a két ág között rendezzük el, illetve kapcsoljuk a rezgési kört. Ez az elrendezés hasonló az ismeretes Lecher féle oszcillatorrendszerhez, ettől azonban az egymással párhuzamos huzalok (antennaágak) különböző hosszúságánál fogva különbözők. Az elrendezés a jeladó antennához is használható, mint a hogy másrészt a nagy kapcsolási fok a. jelvevő antennánál is kedvező. Hogy a szigetelt antennával működő berendezést az antennának lövedékhatás okozta megsérülése alkalmával is, amikor az antennának hátrányos földelése következik be, üzemképes állapotban tarthassuk, a találmány szerint az állomást kiegészítő kondenzátorral látjuk el, melyet az esetleg földelt antennába egy kapcsoló átállítása útján iktatunk be. Célszerűen szabályozható kondenzátor választandó, oly célból, hogy a legjobb hangolást érjük el. A mellékelt rajzon a találmány szerinti elrendezés példaképem fog*.ai>»sítási alakja vázlatosan van föltüntetve. Itt az (A) antenna, szigetelt huzal gya liánt van a talajon elhelyezve. Az antenna az (TT) kapcsolócsévék útján van a gerjesztőkörrel összekötve, nv’ljot a nagyfeszültségű (T) transzformátor táplál. A transzformátor primér tekercsét az (a, b) vezetők útján a föl nem tüntetett áramforrással összekötve kell képzelnünk. A gerjesztőkört a (T) transzformátor szekundér tekercse, a primér (U) kapcsolócséve, a (K) hangoló kondenzátor és pl. (F) szikra köz alkotja. Ha a? (A) antenna valamely pontján földelés következik be, akkor a (C) kondenzátort, melyet az (S) kapcsoló rer szerint rövidre zárt, az utóbbinak tása útján az antennába iktatjuk éúj összehangolt rezgési kört lét mely, ha a távoli vevőállomásé érzékeny fölfogó lcészülékek v i ÉL— «, WY0M1V
