76964. lajstromszámú szabadalom • Önmagát szabályozó szelep folyafékhevítők gáz és vízvezetékeihez
- 2 — és a szelepház zárófödelével csavarolás útján össze van kötve. A (10) henger központos furatába a tömítőszelence útján letömített (12) cső van beillesztve, melynek alsó vége a dugattyúszerű (13) szeleptesttel áll összeköttetésben és melynek üregébe a (4) rúd eltolhatóan benyúlik. A (4) rúd alsó vége emellett a (12) csőben elhelyezett és a (13) szeleptesten nyugvó (14) rugóra támaszkodik. A (4) rúddal azonos irányban alulról a szelepházba nyúló (6) rúd fölső végén a (15) szelepdugattyút tartja, melyben a fölül a (17) szelepülésbe torkolló (16) furat van kiképezve, mely a (11) beömlőnyílás irányában derékszögben meg van görbítve. A (15) dugattyú (17) ülése a (13) szeleptesttel összekötött (18) tövis ülését képezi. A (13) szeleptest ezenfelül a szűk (.19) furattal van ellátva, mely a folyadéknak fölfelé való átáramlását megengedi. A gázszelep (2) szelepházában a (20) henger van elrendezve, mely fölül nyitott és mely a szelepként szolgáló (21) lemezt tartalmazza; ez a lemez a (22) szelepülésen helyezkedhetik el. Az (5) és (7) rudak fölülről, illetve alulról nyúlnak a (2) szelepházba, a (21) szeleplemezzel azonban nem állnak szilárd összeköttetésben. Az (5) és (7) rudak hossza úgy van megszabva, hogy a kettő között a (21) lemez számára nagyobb szabad tér marad. A (10) és (20) hengerek köpenyfölületeiken a gáz, illetve a víz számára a (23) átbocsátóhasítékokkal vannak ellátva, melyek méretei az átáramló anyag minősége szerint igazodnak, mi mellett a hengereken alkalmazott hasítékok méretük tekintetében egymáshoz képest oly viszonyban állnak, hogy az átáramló gázmennyiség minden helyzetben elegendő legyen ahhoz, hogy az átáramló vízmennyiséget meghatározott hőmérsékletre hevítse föl. Ha a beáramlócsövön a vízbebocsátócsapot nyitjuk, akkor a (15) dugattyúra nehezedő nyomás a dugattyút fölemeli. Miután a (15) dugattyú annyira fölemelkedett, hogy a (10) henger legalsó átbocsátó hasítékait elérte, a (6) rúddal összekötött (7) rúd a (21) szeleplemezhez ütközik és a továbbmozgásnál a gázszelepet nyitja. Ezen mozgás közben a (8) vezetőrúd a (4, 5) rudakkal együtt szintén fÖlf( lé mozog és a (9) rúgó megfeszül. A fölfelé mozgásnál a (13) szeleptest lemeze, mely a köröskörül zárt (10) hengerben fölfelé mozog, úgyszólván fék gyanánt hat, amennyiben a szelepek túlságosan gyors nyitását meggátolja; a további fölfelé mozgást a (10) hengerből kiszorított, a (13) szeleptest (19) furatán elfolyó vízmennyiség szabja meg, illetve a fölfelémozgás mértéke ezen (19) furat keresztmetszetétől függ. A fölfelémozgást szabályozhatjuk azáltal, hogy a (19) furatot fojtószerkezettel látjuk el, melynek segélyével a furat keresztmetszetét szükség szerint megállapíthatjuk. A vízbeboesátócső zárásánál mindkét szele}) a (9) rúgó hatása alatt záróhelyzetébe sül ved le. kivételt esak a (13) szeleptest képez, mely a (12) csővel együtt mindaddig fölemelt helyzetben marad, míg a fölötte levő üreg a (19) furaton át belépő folyadékkal megtelt, mi mellett a (13) sxrlej.test a (12) csőben levő (14) rugó hatása alatt lassanként lesüllyed és végül (18/ tövisével a (15) szeleptest (16) furatát elzárja, ami által a víz hozzáfolyásának teljes elzárása következik be. A mondottakból látható, hogy a víz hozzáfolyását minimális mértékig lefojthatjuk. mi mellett azonban a gáz beömlése egyidejűleg t> l.jesen elzáratik. Ezen jelenség annak a következménye, hogy az elzárást létesítő (4, 5) és (6, 7) rudak a (13) és (21) szeleptestekkel nincsenek szilárdan összekötve, úgy hogy utóbbiak mozgása elősietessek illetve késéssel megy végbe. A leírt berendezés jelentékeny előnye, hogy a vízbeömlőcsőben föllépő túlnyoNYOMl
