76952. lajstromszámú szabadalom • Téli fúvóka mótorokhoz

— s — szabbítását képező, az üreges forgattyú­tengely és az elgázosító közé iktatandó betétdarabon van elrendezve. A csatolt rajzon a találmány tárgyá­nak egy kiviteli példáját tüntettük fel. Az ábra a téli fúvókán kívül még a forgó motornak a magyarázat szempont­jából tekintetbe jövő részeit is tartal­mazza. A hengerköpenyt (A)-vai, a helytálló, üreges forgattyútengelyt (B)-vel, az utób­binak csapját (B’)-vel jelöltük. A rajzon továbbá (C) a motor fölfüggesztésére szolgáló tárcsa, (D) az elgázosító (DO) pedig a fúvóka. Ez az elgázosító a csa­varmenettel ellátott. (I)’) csatlakoztató végén ismert módon az (E) hollandi csa­varanyával erősíttetik közvetlenül a meg­felelő csavarmenettel ellátott tengely­­végre. A tengely (M, N) része az, amelyre a hideg évszakban jég szokott lecsapódni. A jégképződés folytán, ha külön elhárító­eszközökről nem gondoskodunk a (DO) fúvóka és pl. a tengelyen átvezetett (F) kenőcső befagyna. A találmány tárgyát képező téli fú­­vóka, mellyel ez a hátrány teljesen ki­küszöböl tetik, a tulajclonképeni (a) fú­­vókatartóból áll, amelyben külön fúvóka- j cső, valamint az égőanyag számára való külön bevezetőcső van elhelyezve. Az (á) fúvókatartónak kívül hengeres alakja van és az az üreges forgattyútengely hosszabbítását alkotja. A fúvókatartó te­hát úgy van kiképezve, hogy összekötő­rész gyanánt a tengely és az elgázosító közé kapcsolható. Ez a betét alsó (a’) ré­szében az (aO) benzincsatiakozó gyanánt van kiképezve, oly céltól, hogy a (b) be­vezetőcsövet közvetlenül hozzá lehessen csatlakoztatni. A fúvókatartó (a’) részén, továbbá a (d) fúvókacső úgy van megerősítve, hogy az üreges forgattyútengely belsejé­ben, annak hossza, irányában feküdjön. A cső a célnak megfelelő hosszban van kiképezve és a belső végén elrendezett (d’) kifolyatónyílások által fúvóka gya­nánt van alakítva. Ezen elrendezéssel a segédfúvókát a motor vázához tetszőlege­­! sen közel hozhatjuk. A fúvókatartót tehermentesítés céljá­ból pl. háromlábú (c) támaszon ágyaz­hatjuk, mely a fúvókacső szabadon át­­fiiggő súlyát fölfogja és közvetlenül a tengelyre viszi át. Ezt a támaszt a fú­­j vókatartó behelyezésekor a fúvókacsővel együtt toljuk a tengelybe. Hogy a téli fúvóka behelyezését lehetőleg kényel­messé tegyük, az (a) betéttestet célsze­rűen mindkét oldalon oly csavarmenettel látjuk el, mely az elgázosító, illetve a tengelycsatlakozás csavarmenetének fe­lel meg. Ha a berendezéshez még egy má­sodik (e) hollandi csavaranyát csato­lunk, mely a már meglévő (E) hollandi csavaranyával azonos kiképzésű, akkor az elgázosító bevétele után a téli fúvókát minden további nélkül behelyezhetjük az elgázosító és a tengely közé, amihez a már meglevő gyűrűs kulcson kívül nem kell más segédeszköz. Amint látható, a téli fúvókát a meg­levő motorra szerelhetjük anélkül, hogy az utóbbin bármit változtatni kellene. A szerelési munkát pl. a harctéren egészen gyakorlatlan egyén is: elvégezheti. Sza badalmi igények. 1. Téli fúvóka forgó motorokhoz, azáltal jellemezve, hogy a hidegebb évszak­ban használandó segédfúvókát az üre­ges forgattyútengely belsejében hossz­irányban elrendezett (d) vezetékcső vége alkotja., mely cső a külön (b) égőanyag hozzávezetéssel együtt a forgattyútengely és a, (D) elgázosító közé az üreges forgattyútengely .hosz szabbítása gyanánt beiktatandó (a) betétrészen van elrendezve. 2. Az 1. igényben védett téli fúvóka ki­viteli alakja, azáltal jellemezve, hogy NYOMÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom