76938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a szagos anyagoknak a cellulozagyártás fáradt gázaiból való előállítására
Megjelent 1920. évi augusztus lió 11-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 76938. szám. IVh/l. OSZTÁLY. Eljárás a szagos anyagoknak a cellulózagyártás fáradt gázaiból való eltávolítására. METALLWERKE VORMALS J. ANDERS A. G. MAGDEBURGNEUSTADTBAN MINT I> SCHWALBE KÁROLY GUSZTÁV TANÁR EBERSWALDI LAKOS JOGUTÓDJA. A bejelentés napja 1918 október hó 22-ike. Elsőbbsége 1917 julius hó 30-ika. A fa-, szalma- és espartocellulóza gyártásánál a rossz szagú gázok elpusztítására oxidálószereknek, mint vizes oldatoknak pl. klórmész vagy salétromsav vizes oldatainak, továbbá gázalakú oxidálószereknek, pl. nitrogénoxido'knak használatát ajánlották, mindezen javaslatok azonban nem vezettek a cellulózagyártás szempontjából nagy fontosságú föladat megoldásához. Az oxidáció síma keresztülvitelét valószínűleg egyrészt a fáradt gázok nagy nedvességtartalma, másrészt a szagos anyagok rendkívül nagy hígítása nehezíti vagy gátolja meg. Ismeretes, hogy mily rendkívüli nehézségekkel jár pl. a hidrogénnyonioknak szénoxid- és metántartalmú gázokban való elégetése még abban az esetben is, ha úgy, mint a gázanalizisnél, az oxigén rendkívül nagy fölöslegben van jelen. Az oxidációnak a cellulózagyártásból származó fáradt gázokban való kikényszerítésére tehát az az út látszott a célhoz vezetőnek, hogy a szagos anyagokat először valamely módon dúsítjuk és az oxidálást csak ezt követőleg vékezzük el. A szagos anyagok dúsításának egyszerű és olcsó eszköze abban áll, hogy a gázok útjába légszáraz vagy mérsékelten nedves aprított fát, fürészport vagy bármilyen növényi nyersanyagból származó hulladékot iktatunk. A fa a szagot magához vonzza és rögzíti. A telítési határ elérése után a fát pl. nátroneellulózagyárban a közönséges főzendő anyaghoz adhatjuk, míg szalmaetilliilózagyórban gőzkazán alatt való elégetés útján értékesíthetjük. Úgy is járhatunk azonban el, hogy a fa által fogvatartott szagos anyagokat megfelelő oxidálószerek útján elpusztítjuk, mire a fát vagy ecélét újból szagok adszorpciójára használhatjuk. Ha pl. a szulfátcellulózagyártás merkaptán és szulfidtartalmú, rossz szagú fáradt gázait aprított fa útján szagtalanítottuk, akkor a szagos anyagokat a fában kis mennyiségű nitrogénoxidgáz vagy klórgáz hozzávezetése által végleg elpusztíthatjuk. Ezen oxidáló gázokat a fáradt gázok áramához már a fa által végzett adszorpció előtt is hozzákeverhetjük. Abban az esetben, ha a fáradt gázoknak némely esetben igen nagy víztartalma a szagos NYOMDÁIM RAS 'I i
