76922. lajstromszámú szabadalom • Fékezőszerkezet művégtagok számára
Megjelent 1920. évi augusztus hó 11-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 7(5922. szám. VII/e. OSZTÁLY Fékezőszarkezet művégtagok számára. DR ENGELS WALTER ORVOS BARMENBEN. A bejelentés napja 1918 augusztus hó 31-ike. A jelen találmány tárgya fékezőszerkezet művégtagok számára, melynek célja, hogy az egyik végtagrészt a szomszédos végtagrészhez, pl. a fölső lábszárat az alsóhoz képest átmenetileg rögzítse, illetve a csuklómozgást lassítsa. Az elrendezés emellett olyan, hogy a fékezés csak az egyik, pl. a behajlítás irányában történik, míg az ellenkező irányú mozgás, a kinyújtás szabad marad. El lentétben a legtöbb eddigelé ismeretes ily fajta berendezéssel, a fékezést nem a végtag terhelése, hamm az egyoldalas mozgás (pl. behajlítás) létesíti, úgy hogy minden egyes behajlításnál lepne föl fékezés, ha ezt külön rögzítőszerkezet meg nem akadályozná. A rögzítőszerkezet, vagy ;i végtag terhelése által vagy más módon váltható ki. Ennek az az előnye, hogy elsősorban már gyenge terhelés is teljes fékezést válthat l<i, másrészről pedig a terheletlen végtag is, szükség esetén, minden oly szerkezettel rögzíthető, mely a rögzítőszerkezet kiváltására alkalmas. Ez pl. a járás valamely terheletlen szakában egy, a megakasztószerkezetben ingaszereíín elrendezett kis súlynak tehetetlensége által történik. A rajz a találmány tárgyának példaképein foganatosítási alakját szemlélteti. A fékezés úgy történik, hogy az egyik (d) végtagrészből (1. ábra) a másik (u) végtagrészen át, az első (d) részbe viszszafutó (b) szalag, ezen második (u) részben, a forgatható (d) tömb vagy efféle körül ívalakban vezettetik, melynek nagy excentricitású (a) tengelyágyazása folytán a szalagnak a (h, v) irányban való elcsúszásánál a tömb kibillen és ezáltal a (w) ellenfalhoz szoríttatik, úgy hogy a szalag itt megszorul és ez a megszorulás a most már nem csúszó szalag mindig erősebb billenő hatása folytán gyorsan növekszik, míg a szalagnak ellenkező irányban való mozgásánál ilyfajta billenő és fékező hatás nem léphet föl. Nehogy a fékező hatás a szalagnak (h)-tói (w)-ig való minden elcsúszásakor lépjen föl, hanem csak akkor, amikor ez kívánatos, az (r) megakasztószerkezet által mindaddig megakadá.lyoztatik, amíg ez a szerkezet ki nem váltatott. A 3. ábrában egy foganatosítási alak van szemléltetve, úgynevezett fékezőtérd. A 3. ábra a függélyes sagittalis átm(‘tszetet mutatja, élőiről hátra. A 4. ábra baloldala a függélyes frontális (x, x’) metszetet (jobbról-balról) jobboldala pedig az (x, yl) metszetet NYOMDAHIBA^
