76899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás töltényhüvelyek szárának a töltényfenékkel való összekötésére

alakjára előnyös, hanem az összekötőhelyet tehermentesíti is és jó tömítést eredményez. A

4. ábra olyan elrendezést mutat, melynél a (c) töltényfenéknek (p) hídja (karimája) van. i£ 'karima és az (a) szár közti gyűrűteret (c) plasztikus tömítőmasszával öntjük ki. Ez a massza a fenék (g) agyát körülvevő, a ,(p) karima által körülzárt fenékmélyedésbe is beönthető. Az

5. ábra olyan elrendezést tüntet föl, melynél a (c) töltényfenék és az (a) hüvelyszár közit alkalrrias, puha anyagból készült (r) gyűrű van a kúpos csatornába beillesztve. Ez elrendezés előnye az, hogy a hengerlési út kisebb és a gyűrű, a behengerlésekor bekövetkező összesaj tolódása folytán, jó tömítést eredményez. A

6. ábra olyan elrendezést ábrázol, melynél az (r) betétgyürű (s) tömítőkarmantyúvá van emghosszabbítva, miáltala külön tömítőmassza megtakarítható. A

'7. ábra olyan elrendezést mutat, melynél a begöngyölítés (behengerlés) nem kívülről befelé történik, mint az előbbeni kiviteleknél, hanem belülről kifelé. A

8. ábrán olyan elrendezés van bemutatva, melynél a szárnak a fenékkel való kapcsolata a szár végének egy konkáv, vagy konvex alkotású töltényfenék külső és belső tömítőkarmantyúval határolt csatornájába való betolásával és a töltényfenék egyenesre sajtolásával történik, mimellett a fenék belső része, kerületén, jobban szétterpeszkedik, mint egyéb részein és ezzel a fogvatartást végzi. A

9. ábra módosított elrendezést mutat, melynél a (q) fenékagy és az (a) hüvelyszár közé egy belső tömítőkarmantyúban végződő, komkv, vagy konvex alkotású (u) lemez van illesztve és ezután egyenesre sajtolva úgy, hogy a lemez kerületrésze kiszélesedik és a szár alsó végének beszorításával, a töltényfenéknek a hüvelyszárral való kapcsolatát hozza létre. A

10. ábra olyan elrendezést ábrázol, melynél a 'töltény fenék karimás széle (j) önálló, gyűrűként van kiképezve és melegen fölhúzva az (,a) szárra. Ezt a gyűrűt még a fenékkel és a szárral összeforrasztani lehet, vagy (k-nál) össze lehet azokkal hegeszteni. A

11. ábra hasonló elrendezést tiintet föl, melynél azonban a (j) gyűrű (m) karmantyúban végződik, miáltal jó kapcsolat létesül a szár és a fenék közt. A

12. ábrán olyan elrendezés látható' melynél az (m) karmantyúvá kihúzott (j) gyűrű, lent, egy fölfelé terjedő (n) lemezzé szélesedik ki, melyet a töltényfenék (i) nyúlványának begöngyölítésével (áthiajlításával) kötünk szilárdan össze a fenékkel úgy, hogy a forrasztás, vagy a hegesztés nélkülözhető. A

13. ábra olyan elrendezést mutat, melynél a töltényfenéknek beesztergályozott(t) hornya van. mely utóbbiba a föltolt szárvéget beszorítjuk és rákarimázzuk (ráhajlítjuk. A

14. ábra végül az előbbihez hasonló elrendezést tüntet föl, melynél azonban a töl tény fenék, kerületén, (v) bemélyedéssel van ellátva, melybe a szár végét begöngyölítéssel (behengerléssel) eresítjük be. Egy ilyen mélyedés helyett természetesen több is alkalmazható.

Szabadalmi igények.

1. Eljárás töltényhüvelyek szárának a töltényfenékkel való összekötésére, melynek jellemzője az, hogy a hüvelyszárat a töltényfenék egy csatornájába illesztjük be és ezzel összehegesztéssel, vagy összeforrasztással kötjük össze, vagy a szárat kivül körülvevő anyag begön gyölítésével (behengerlésével) besajtolásával, vagy behúzásával tartjuk abban fogva.

2. Az 1. pontban igényeit eljárás foglanatosítási módja, melynek jellemzője az, hogy a hüvelyszárat erősbítő belső karmantyú jelenléte esetén, ezt a karmantyút kihengereljük, vagy kihúzzuk.

3. Az 1. és 2. pontban igényelt eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője az, hogy a töltényhiivelyfenékben a csatornát kúposán haladóan rendezzük el.

4. Az 1—3. pontban igényelt eljárás foganatosítási módja, melynek jellemzője