76890. lajstromszámú szabadalom • Gránát
RAs jót magában fogadó (gl) nyílás van rajta. A gránátkőre van szerelve a (jl) .szaron ytartónyú 1 vány, és a. csukló körül leforgatható (ki) támasztópálcika. A gra- i iát-vető alkalmazása a következőkép történik. Az (il) ajtócskát az ö. ábrán látható módon fölnyitjuk és az (fi) pótcsövet a puskacsőre ráhúzzuk (S. ábra) olymódon, hogy a puskacső célgömbtőkéje a pótcső (gl) nyílásába beilleszkedjék. Ekkor az (il) ajtót ismét becsukjuk (7. ábra) és az (11) szárnyascsavar segélyével a puskára szerelt granátvotöt ezen helyzetben rögzítjük. Ha most granátlövedéket akarunk kilőni, a lőve •léket előbb ráhúzzuk az (fi) pótesőre, a puskát pedig erre a célra készült robbanó patronnal töltjük meg. A fegyver elsütésekor keletkezett gázok a gránátlövedéket kilövik és egyben ugyanazt a föladatot is teljesítik, mint a nyél, t. i. a gyujtószöget. a gyutacshoz verik és a töltényt föl robbantják. A granátvető (jl) nyúlványa alkalmas a szurony fölerősítésére (!). ábra) egyben granátkilövésnél támasztékul is szolgál. Kz utóbbi szerepet tölti be a csukló körül elforgatható (ki) tartópálcika is. A kilövés távolságát a granátvetőre szerelt tolókás távolságszabályozóval állapíthatjuk meg. Ez áll az (ml) fémorrban végződő (ni) vonalzóból, melynek külső lapja beosztással van ellátva, másik végén pedig a kampósvégű (cl) fogantyú van. Ezen vonalzó ;i recézett (]>1) keretben tologatható oly módon, hogy az (a) fogantyú kampója a szél recézésébe beleakaszkodik. A granátlövedéket csak oly mélyen tudjuk az (fi) pótcsőre húzni, amíg az az (ml) orrba beleütközik. Viszont mennél mélyebben van a lövedék a csőre ráhúzva annál tovább tart y, gázak lökőereje és így annál messzebb röpül a lövedék. Ezen elvnek megfelelően az (ni) vonalzót úgy állítjuk be, hogy a keret (rl) vonala, a beosztásos szükséges kilövési távolságot mutassa. I A híradás célját szolgáló gránát kilövésénél ugyancsak a fönt leírt gránát - vető és távolságszabályozó jön alkalmazásba. A különbség a rohamgranát és a híradást szolgáló gránát között csupán a, gránát!övedékben van. Itt t .i. az (f) köpeny és a (d) granátcső közti tér belül üres és ebbe helyezzük a továbbítandó iratokat. Az (a) kupakban pedig gyújtózsinór helyett egy rúgóhatás alatt álló csengőberendezés van. Az (a) kupak az (ni) hegyben végződik, mely a kupak az belsejében a rugót fogvatartja. Az (a) kupakon a (vl) nyílások vanank, melyeken át a lövedék i'öpülése közben a levegő a kupakba tódul és ezáltal sziszegő hangot ad, ami a lövedék jövetelét .jelzi. Emellett a lövedék föltűnő színű, hogy az messziről fölismerhető legyen. Amint a lövedék a földrchull az (ni) csúcs a kupakba benyomódik és a ingót fölszabadítja, miáltal a csengőberendezés megszólal, ami a lövedék megérkezését jelzi Sz<>bari a1m i. igényrk. 1. Gránát, jellemezve puskára szerelt granátvető segélyével kilőhető, ill. kézbentartott hajítónyél segélyével föl robbantható kupakkal ellátott granátcső és ezt körülfogó granátköpeny által, mely utóbbi üres, vagy pedig robbanóanyaggal van megtöltve aszerint, amint a gránátot híradás, vagy támadás céljára akarjuk fölhasználni. 2. Az 1. igényben védett gránát foganatosítási alakja, melyet támadási célra használunk, azáltal jellemezve, hogy a (d) granátcsövet. körülvevő és az (x) robbanószerrel megtöltött (f) granátköpeny folytatását az (u) gyújtózsinórt. magábafoglaló és a (d) granátcsőhöz csavarolt (a) kupak alkotja, a (d) granátcsőben pedig az (s) rúgó hatása alatt álló és a cső kiálló (k) peremére fektetett, szükség szerint (1) dugattyúlyukakkal ellátott
