76844. lajstromszámú szabadalom • Műkar

- 3 -gyorsan egymásután következő fogáso­kat kell kifejtenünk, akkor a (32) tojás­­dad testet 90°-kal elforgatjuk, miáltal a (26, 28) rúgókilincs működésen kívül he­lyeztetik, egyúttal pedig a (34) lapos rúgó kapcsolódik a (13) emelővel. Ha most szűnik meg a (7) zsinór húzása, akkor valamennyi ujjat egyszerre ki­nyújtja a (34) rúgó. Ha az ujjak záróál­lásukig be vannak hajlítva és a (7) zsinó­ron további húzást fejtünk ki, akkor a kéz csuklóban forog az (1) csapszög kö­rül. A (8) zsinór meghúzásával azután a kéz visszahozható a rendes állásba. Az ép váll mozgatása által az (56) hú­zószerv segélyével elfordul az (55) csiga az (59) tokba zárt rúgó hatásával szem­ben, miáltal a kéz ugyancsak csuklóban fordul el. Az (56) szerv húzásának meg­szűntével a spirálrúgó rendes állásába hoz­za. vissza a kezet. Az (56) húzószerv egy alkalmas helyén (62) csomó van, amely az (52) emelőnek nekifekszik, mihelyt a ké za váll megemelése révén eléggé el­fordult. A (62) csomó az (52) emelőt, az (53) rúgó hatásával szemben a (43) csiga (45) kilincsfogaival kapcsolja. Az (52) emelőnek ilyen állásában, az (54) rúgóemelő nyúlványa az (52) emelő mögé ér és ez utóbbit beállított helyzetében rög­zíti. Ha már most a kézcsonkot megemel­jük, akkor a (42) húzószerv nem enged­het, mivel a (43) csiga el van reteszelve úgy, hogy az alsó kar a fölső karhoz ké­pest megemelődik, vagyis más szavakkal a kar könyökben behajlik. Ha a fogasművet újból szabaddá akar­juk oldani, akkor az (56) szerv húzásá­nak kiküszöbölésével a spirálrúgó vissza­forgatja a kezet, m¡mellett az (55) csiga (60) csapján levő (61) emelő a rugós (54) nyúlvánnyal kapcsolódik, az előbbit meg­emeli és így lehetővé teszi, hogy az (52) emelő (53) rúgójának hatására visszapat­tanjon. Ha már most a karcsonkot emel­jük vagy sűlyesztjük, akkor a műkar ugyancsak emelődik, íll. sűlyed, anélkül, hogy az alsó kar elmozdulna a fölső kar­hoz képest. Ilyenkor a (43) csiga el forog­hat a (44) csapszög körül, miáltal a (42) húzószerv a kar emelése és sűlvesztése közben föl-le tekercselődik, anélkül, hogy a kar valamely alkatrészét mozgásba hozná. Az is kézenfekvő, hogy a kiviteli mó­dokban számos változtatást eszközölhe­tünk. Szabadalmi igények. 1. Műkar, melynek keze húzószerv révén fordul a csuklóban, jellemezve azál­tal, hogy az egymástól függetlenül mozgatható ujjakkal ellátott kéz egy spirál rúgó hatása alatt áll, a kezet az egyik irányban forgató, az ép váll ál­tal mozgatott húzószerv a kéz elforga­tása után egy zárókilincset tol el, ez utóbbi pedig azt a fogasművet, amely a kézcsonknak a kézcsonk és test kö­zötti térben való emelése és sűlyesz­­tése által befolyásoltatik és a könyök­nek behajlítására és ki nyújtására szol­gál, abban az állásában reteszeli el, amely az imént említett mozgásokhoz szükséges. 2. Az 1. igénypontban védett műkar egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kéz egyes ujjait egy. valamely alkalmas izom által befolyásolt húzó­­szerv (7) egymástól függetlenül haj lítja be záróállásukba, ahol egy rngós kilincs által elreteszelhetők, amely utóbbit az ujjak kinyújtására szol­gáló, megfelelő húzószerv ellenhúzása kapcsolja ki és tetszés szerint egy má­sodik húzószerv (8) által kioldja a zárókilincset és ezáltal nyitja, az ujja­­kat. 3. Az 1. igénypontban védett műkar egy más kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy egy húzószerv, amely össze van kötve a műkart fölerősítő szíjjal és egy, a könyökben elhelyezett csiga kö­rül van vezetve, egy kilincsfogazásű és spirálrúgó hatása alatt álló csigá­hoz van hozzáerősítve és az a kilincs, amely ezen csigába akaszkodik, olyan, az alkar sínjéhez csuklósán hozzáérő idamibÁs 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom