76759. lajstromszámú szabadalom • Lövegtölnyhüvely
hüvely hengeralakú köpeny része egyetlen kellő átlapolással hengeralakra összehajlított lemezből készül. Az így készült köpenyeket alkalmas módon a hüvelyek fenékrészével egyesítik. Jelen találmány tárgya már most oly szerkezetű hüvely, melynél az előbb említett. szempontok nemcsak a hü vely vékonyfalú köpenyén, hanem annak többi, tehát nagyobb szelvényű részein is érvényesülnek, m¡mellett az új szerkezet úgy külön fenék- és köpenyrészből álló, mint egy darabban készült lövegtöltény-hüvely ek nél alkalmazható. Különös fontossága van a föntismertetett szempontból a hüvely azon részének, mely a hengeralakú részt a fenéklappal köti össze. A mellékelt rajz 1. ábráján függélyes metszetben egy darabból készült hüvely szokásos kivitele látható. Ttt minden (1) elemi körgyűrű harántmetszetének a belső nyomás általi igénybevétele arányos az (S) szög szinuszával. A fölületegységre eső nyomást egyenlőnek föltételezve, azon erők tehát, melyek az elemi gyűrűket igénj-be veszik (& = 0) esetében, vagyis a fenéknek a tengelyre merőleges fölületein megszűnnek. Az (S) szög nagyobbodásával ezen erők is nőnek, de egyúttal csökkennek az igénybe vett elemi gyűrűk keresztmetszetei is. Világos, hogy az (§) szög egy bizonyos megnagyobbodott értékénél az elemi gyűrű szilárdsága nem képes az erőknek külső alátámasztás nélkül ellenállani és így megnagyobbodni igyekszik. Ha már most. az anyagnak rugalmassága e helyen nem elég nagy, az ezen övben bekövetkező megnagyobbodás részben maradandó alakváltozással jár és az előzőekben ismertetett. beszorul ás a lövés után beáll, mert a. hüvely megnagyobbított keresztmetszete a közte és a 1 övég fala közötti hézagot maradandóan kitölti-A gyakorlatban eddig használatos anyagoknál (nevezetesen sárgaréznél) a hüvely alsó részének azon szelvényei, melyek nagy (S) szögnek felelnek meg vagyis azon rész, mely közvetlenül a vékonyfalú hengeralakú résszel függ össze, a már említett megmunkálás útján elért keményítés következtében már a kellő rugalmassággal rendelkezik. Ennek következtében az 1. ábrának megfelelő és a 2. ábrán föltüntetett metszetben az x—x szelvénynél az elemi gyűrű nem tartja meg állandóan a. megnagyobbodott átmérőjét; e helyen van ugyan még egy belső, nem keményített anyagréteg, de tekin lettel a nagyobb szelvényű megkérném-ített felületekre, az utóbbiak hatása érvényesül. Ezzel szemben az y—y szelvény már maradandó alakváltozást fog szenvedni, amint ezt a kilőtt hüvely alakváltozása igazolja, amelyet a 3. ábra függélyes metszetben tüntet, föl. Azon hüvely tehát, melynél a 2. ábra szerinti (0) terület kicsiny és pedig akár azáltal, hogy az egész szelvény aránylag kicsinyre van méretezve, akár azáltal, hogy a megkeményítés elég mélyrehatóan van foganatosítva, nem fog beszorulni. Tekintettel már most arra, hogy a hüvely ezen részletét kevésbbé megbízható anyag pl. vas alkalmazása esetében már ezen oknál fogva is erősebbre kell méretezni, a föladatot jelen találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a nagyobb szelvényű részt szerkezetileg úgy képezzük ki, hogy kellő rugalmassággal bírjon és így a lövésnél lehetőleg ne szenvedjen maradandó alakváltozást, A találmány tárgyának egy példaképem foganatosítási alakját már most a 4. ábra mutatja és pedig egyrészt függélyes metszetben, másrészt fölülnézetben. Ezen példánál külön, köpenyből és fenékrészből álló lövegtöltény-hüvelyt vettünk föl, de a találmány, mint látni fogjuk, egyszerűen átvihető egy darabból való töltényhüvelyekre is. A 4. ábrán (2) a hüvely feneke, (3) annak köpenye. (4) az összefoglaló szögecs. A fenékrésznek függélyes része sugárirányban átmenő síkokban be van vagdalva. Ezen (5) bevágások azon mélységig érnek, ahol a nyomda
