76758. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő sychrongépekből

hoz simuló s a (87) laphoz párhuzamo­san álló lécecskével. Szükséges még a (89) tű is (9. ábra felett jobbra), mely hegyezett vége fe­lett reá merőlegesen álló lappal van el­látva. A tű eme talplapban alá- és föl­­csúsztatható. A 14. és 15. ábrán föltüntetett körző­féle készülék is idetartozik. Ez úgy van megszerkesztve, hogy a (101) szára öt­ször vagy tízszer akkorára nyílik, mint a másik kettő. A (101) szár egy kis zsá­molykát visel, mely a (89) tű számára kivágással van ellátva. Az ilyképen összeállított műszernek a. méréshez való beállítása célszerűen a következőképen is történhetik. A mérés helyétől pontosan lemérhető 50—100 méter távolságra fölállítunk az 1. ábrán feltüntetettből egyet-egyet s e kettőt összekötő egyenesbe beállítunk a 2. áb­rán föltüntetett mechanizmusból 2 dara­bot egymástól 1000-szer vagy 10.000-szer kisebb távolságra, mint amekkora, távol­ságra az előbbi két mechanizmus áll egy­mástól. A „párokat“ villanyvezető sod­ronyokkal kötjük össze. Valamennyi mechanizmusnak a .,0“ ponton kell most állania. Az 1. ábrán föltüntetett mechanizmu­sok távcsöveit most valamely tetszés­­szerinti nagyobb távolságban lévő (1—2 km.) fix pontra, irányítjuk. Ahol a 2. ábrán föltüntetett mechanizmusok suga­rai (vesszői) metszik egymást, az a tá­volság lesz a mérési helytől számított megkisebbített távolsága, a. ,-fix“ pont­nak. E távolság a (91) mérőléccel lemér­hető. (Pontosság kedvéért a mérőlécre ernyőlapokat is szerelhetünk föl.) Le­mérvén már most egy távolabb eső fix pont távolságát, az 1. ábrán föltüntetett mechanizmusokat most olyan messzebb eső (1—2 km.) távolságban állítjuk föl, ahonnét a lemért fix pontot látni lehet, (Az I. helyén most az 1. ábrán föltünte­­tett mechanizmus áll meghosszabbított és méteres beosztásos távcsővel.) Vala­mennyi távcsövet most a lemért fix 1 pontra irányítjuk. Azután a talpazat­­csavarok, igénybevételével és a csúsz­­tatóléceken való eltolással úgy igazítjuk a 2. ábrán föltüntetett mechanizmuso­kat, hogy fénysugaraik (vesszőik) az 1. mechanizmus beosztásos távcsövének azon pontjában messék egymást, amely pont a már lemért fix pont távolságá­nak megfelel. A műszer ekkor minden további mér­­hetésre beállíttatott. Leolvasásokat a (91) mérőléc, a (88) szögmérő és a (87) lapon alkalmazott fokos beosztásról végezhetünk. Mozgópontoknak bizonyos idő múlva (20—60 mperc) elérendő távolságát a sugarak metszési pontjának vetületeiből állapítjuk meg a 14. és 15. ábrán föltün­tetett körzőféle műszer segítségével oly­­képen, hogy a figyelés kezdetén a met­szési pont vetületének helyére beszúrjuk a, műszer egyik szárát, a másikat pedig folyvást tovább nyitván a tovahaladó metszési vetületi pont fölött tartjuk s a 2, 3 vagy 4 stb. másodperc múltával a. metszési pont vetületének akkori he­lyére beszúrjuk. A harmadik szárral (101) most azt a helyet jelölhetjük meg, a mely fölött a mozgó pont a (ha 10- szeres nyílása van a (101) szárnak) 20, 30 vagy 40 stb. másodpercek elmúltával lesz. E pontra állítván a (89) tűt a fen­tihez hasonló eljárással való megállapí­tás után a (94) síkon az elérendő magas­sági pontot, a (91) vetítővel a (89) tű szárára vetítjük. A tűre vetített pont lesz a mozgó pont (repülőgép) helye a 20., 30. vagy 40. stb. másodpercben. A mozgó pontot állandóan, megszakítás nélkül kell kisérni a távcsövekkel. A gyorsaság itt több (2—3) egyén közreműködését kívánja meg. A leolvasás a már említett módon tör­ténik. A 12. ábrán alaprajzban, a 13. ábrán pedig függőleges metszetben valamilyen akármilyen közönséges tábori ágyúnak a repülőgép lekötésére való fölszerelése van föltüntetve. A szokásosan elkészí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom