76739. lajstromszámú szabadalom • Papír- vagy más efféle lapból készült zsák
szemlélteti. Az összeerősítések tehát ferde vonalak mentén történnek. Az ugyancsak oldalszárnyakkal ellátott, (de a fenti négy összeerősítés nélkül kiképezett) említett kis zacskókról ismeretes, hogy ha azokat kézzel, vagy más módon belülről kinyomjuk, úgy azok a 8. ábrán látható alakot veszik föl, mely magában véve teljesen megfelel annak a követelménynek, mely nagy zsákokkal szemben a papir helyes (azaz káros deformációk nélküli) szilárdsági igénybevétele szempontjából merül föl; nagy zsákok számára azonban e kis zacskók ismeretes alakja azért nem használható, mert ha a zsák új állapotában (mely zsák alakja megfelel az 5. ábrának, azonban nélkülözi a (h-—k), illetve (j--l) vonalak mentén való összeerősítést) a zsák sarkait használat előtt ki nem fordítjuk, akkor a zsák behulló tartalma azokat önmagától nemcsak hogy ki nem fordítja, hanem a zsák hosszélei mentén az (x—y) vonalig, vagy közelítőleg ezen vonalig legördülő anyag minden későbbi kifordítást megakadályoz; a helyesen kifordított zsáknál a (h—k), illetve (j—1) vonalak alatt lévő négy háromszög teljesen lesimítva, összelapulva a zsák fenekére kerül, ami nem történhetik meg, ha e szögletekbe anyag jutott be. A sarkok kifordítása nélkül megtöltött zsákoknál illetve azoknál, melyeknél e sarkokba, anyag került, a zsákfal a már föntemlíti tthez hasonló síkba nem fejthető fölületeket kényszerül fölvenni, melyek a föntemlített okoknál fogva a zsák szilárdságát igen nagy mértékben csökkentik. A zsák kifordítását azonban (melynek elmaradása a használat alkalmával, szállításnál, rakosgatásnál stb. súlyos következményekkel járhat) általában nem bízhatjuk a zsákoló munkásokra és éppen ezért nagyobbméretű zsákoknál az önmagától ki nem forduló sarkokkal biró zsákalak sikeresen nem alkalmazható. A találmány szerinti zsáknál az említett négy ferde vonal mentén való össze-I '"1 erősítés a zsákot nem gátolja meg abban, hogy az a 8. ábrán látható alakot vegye föl, sőt azonkívül, hogy a zsák tartalmának a sarkokba való ömlését meggátolja, azt a fontos előnyt eredményezi, hogy a töltés alkalmával az összeerősítésen öszszegyűlő anyag a legmegfelelőbb helyen nyomást gyakorol a zsákra és ezzel előidézi azt, hogy a sarkok a zsák megtöltése alkalmával minden külső beavatkozás nélkül önműködően kifordulnak Az így létesülő, a 8. ábrán föltüntetett (külsőleg magában véve ismert) zsákforma, melynek nagy zsákoknál való használatát a találmány szerinti négy ferde összeerősít és (varrat stb.) teszi lehetővé, a 4. ábrán látható eddigi alaktól abban is előnyösen különbözik, hogy a legtöbb összehajtott papirréteg nem a fenék közepére, hanem a sarkokra kerül és így a legkönnyebben megsérülő pontot védi. A találmány szerinti zsák előnye továbbá, hogy pl. varrás útján lévén előállítható, többrétegű zsákfal esetén biztosabb kötést nyújt, mint a 4. ábra szerinti zsákalak az ott külön alkalmazandó (5) lap ellenére is. A ferde vonalak mentén való összeerősítésnek nem kell végigmenőnek lennie, hanem az a vonal egy-két pontjára is szorítkozhat ik. A drótkapcsokkal való összeerősítés célszerűen az (x—y) kötés elkészítése előtt és megfelelő géppel esetleg mind a négy sarkon egy műveletben egyidejűleg foganatosítható. Az összeerősítés drótkapcsok helyett pl. a szóbanforgó kettős fal részeknek a ferde vonal mentén közvetlen (de külön-kiilön való) összeragasztása, vagy (célszerűen az (x—y) kapcsolat előállítása előtt, alulról behelyezett) betétek közvetítésével való összeragasztása útján is történhetik. SsabcidaImi igények. 1. Papir- vagy más efféle lapból készült zsák, mely két egymással szemben fekvő alkotója mentén ráncfalszerűen be van nyomva, jellemezve azáltal, hogy a (b, 7, 8, 9) oldalszárnyak alsó
