76665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges testek, különösen csövek varratainak zárására
dítva, mint azzal lefelé fordítva tehetjük ki az elektrolízis hatásának, hasonlóképen bármely más üreges testet is. Fontos azonban, hogy lehetőleg csupán a varratot és ennek legközelebbi környezetét tegyük ki a hőhatásnak, amihez fölfelé fordított varrat esetén ismert eszközöket, pl. porcellánból álló szigetelőhüvelyeket használhatunk, a fürdőbe merülő, de föl nem hevítendő részek védelmére. Lefelé irányított varrat esetén az összeolvasztás a legegyszerűbb, mert ekkor a csövet vagy üreges testet csupán szorosan az oldat fölszinén kell tartani, vagy fölszine mentén kell elhúzni, míg a fürdőn kívül fekvő részek számára védőhüvelyeket nem kell alkalmazni. Ha nem kerülhető el azon helyzet, hogy a varrat fölfelé van fordítva, úgy a tárgy egész kerületét be kell mártani. Ezáltal a fürdő a még nyitva álló varraton át a tárgy belsejébe kerül, ahol az anódától elfordított oldalon lévén, víz gyanánt, vagyis hütőleg fog hatni. Ennek elkerülésére tövis vagy hasonló bevezetése által a varrat belső oldaláról az elektrolytet lehetőleg ki kell szorítani. Kitűnt, hogy az elektrolízis hőhatása különösen az éleken és sarkokon érvényesül és hogy ezek a sima föliilet előtt hevíttetnek föl, ami onnan ered, hogy a hydrogénbuborékok az éleken és sarkokon jobban és, tartósabban megmaradnak, míg a síma fölületekről gyorsan fölemelkednek a fölhajtóerő hatására, még mielőtt teljes hőhatásukat érvényesítették volna. Ezen jelenség kihasználására célszerű a varrat széleit kissé kifelé fordítani, tehát felkarimázni, miáltal a varrat mindegyik oldalának mindkét éle kívül fekszik és az elektrolízis jobb hatást eredményezhet. Vastagabb anyagnál az elektrolízis a mélyebben fekvő rétegekre a kívülről befelé lassan vezetett hevítés folytán, oly későn érvényesülhet csupán, hogy a legkülsőbb rétegek túlmelegekké válnak és lecsöpögnek. Ekkor oldalról való behatást kell lehetővé tenni, ami legjobban a szélek le¡ézselésével történik, még pedig akár az egyik, akár mindkét oldalon. Ezáltal azonban oly horony képződik, amely nem olvadhat össze, anélkül, hogy külön töltőanyagot vezetnénk bele. Ez a legcélszerűbben gömbölyű drót laza befektetésével történik, mely a lerézselt széleket legnagyobbrészt szabadon hagyja, azonban profildrótot is használhatunk. . Hogy az elektrolytikus hevítésre kedvező körülményeket érjük el, vagyis nagy fölületet és kevés belső magot, vékony drótot többszörösen vehetünk, ezt összecsavarhatjuk, vagy egyébként alkalmazhatjuk úgy, hogy a gáz könnyen férhessen hozzá a íölülethez. Ha különösen erős varratot akarunk előállítani, úgy célszerű T-profilt úgy beolvasztani, hogy a T harántszárai belülről fekszenek a varratra, míg a hosszszár kiáll a varratból. Ez utóbbi különösen, ha aránylag vékony, ekkor leolvad és összefolyik az ugyancsak megolvadó varratszélekkel. Szabadalmi igények. 1. Eljárás üreges testek, különösen csövek varratainak zárására, melyet az jellemez, hogy a varratot katóda gyanánt hozzuk elektrolytikus fürdőbe, a varrat széleinek megolvasztása és összeömlesztése céljából. 2. Az 1. alatti eljárás megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a varrat széleit kifelé görbítjük. 3. Az l. alatt igényelt eljárás megoldás? alakja, melyet az jellemez, hogy az anyag nagy falvastagsága esetén a varrat széleit lerézseljiik és a keletkező horonyba gömbölyű, profilált. vagy egyébként előkészített drót vagy drótok alakjában a varrat széleivel összeolvadó pótanyagot alkalmazunk. 4. Az 1. alatt igényelt eljárás megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a
