76647. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fonórostok előállítására thyphafélékból
- 2 vei előállított anyag a föltárás és szárítás befejezte után a fonási művelet számára való további szokásos előkészítés előtt még lágyítási folyamatnak vetendő alá azon esetekben is, amelyekben mész- vagy szappanpetroleumemulziót alkalmaznak. A kapott terméknek tehát az előnytelen földolgozási művelet következtében még egy további hátránya is van. Egyébként utólagos vizsgálatnál kitűnt, hogy az említett emulzió hozzáadásának észrevehető befolyása meg nem állapítható. A ki nem elégítő eredmények oka egyrészt azon ezideig hiányos ismereteinkben rejlik, hogy a külömböző nádfélék anatómiai szerkezetük és vegyi összetételük szerint, nagymérvű külső hasonlóságuk dacára alkálival való föltárásnál nemcsak különféle kezelést igényeinek, hogy tehát azokat nem lehet választás nélkül ugyanazon eljárásnak alávetni, liánéin, amint azt beható górcsövi és hisztológiai vizsgálatok igazolták, a hánesrostelemek és edénykötegek anatómiai szerkezete, minősége (finomság és szilárdság, az elfásodás foka, a többi levélszövetalkatrész elosztása és ágyazása) szerint a nádlevél félék nagy része most előállítására kevésbé alkalmas. Ez áll különösen például az aeomns calamus rostjaira nézve, amelyek aránylag csekély mennyiségben, de erősen elfásodott állapotban vaunak jelen vagy a phragmiteis- (nádsás) félékre nézve, amelyeknek erősen elfásodott szára van, levelei pedig kevés és gyenge rostokat tartalmaznak. Mint valóban gyakorlatilag használhatók csakis a nád száras növények (typhaceae) családjába tartozó különböző fajták jöhetnek tekintetbe és pedig főképen typha lati fólia és angustifolia. De még ezen két egymáshoz nagyon hasonló fajta között is nagyon lényeges kiilömbség van. A typha angustifolia rostelőállítási célokra sokkal alkalmasabb, az előállított rostok szilárdabbak és simulékonyabbak a kihozatal is nagyobb. A typha latifoliánál a növénynedvben sokkal nagyobb mennyiségű nyálkás, ragadós anyagok fordulnak elő, amelyek nagyon zavarólag hatnak, minthogy hiányos eltávolítás esetén az előállított rostokat merevvé teszik és ezenkívül az említett anyagok eltávolítása nagyobb a 1 kai i fogyasztást igényel. A marólúgokkal való kísérletek ki nem elégítő eredményének oka továbbá, nevezetesen ami az előállított rostok minőségét, főkép azok szilárdságát és mennyiségét illeti, lényegileg abban rejlik, hogy az alkalilúgot nagyon nagy koncentrációban alkalmazzák. Külömböző adatok szerint legtöbbnyire 2—3%-os, kivételesen 1%-os és ennél gyengébb oldatot alkalmaznak. Az al kai i á k behatására vonatkozó messzemenő kísérletek, amelyeknél, mint már említettük, kitűnt, hogy rostelőállítási célokra csakis a tiphafélék jöhetnek, mint gyakorlatilag használhatók, tekintetbe, azon eredményre vezettek, hogy sokkal gyengébb (0..1—0.3%-os) alkalilúgokkal nyomás alkalmazása nélkül nyitott edényben való földolgozásnál a nádlevelek kielégítő módon föltárhatók, mikor is mindenek előtt azon lényeges előnyt érjük el, hogy a, rostok szilárdsága sokkal nagyobb mértékben kímélhető, mint erős akaliák alkalmazása esetén. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy 2—3%-os lúggal főzött levelek olyan rostokat adnak, amelyek tartóssága nedves állapotban nagy mértékben csökken, hú zási szilárdságuk majdnem nulla és ennélfogva öblítésnél könnyen széthullana!-; úgy, hogy az erősen földuzzadt, áztatott egyéb -szövet-alkatrészek öblítésénél nagy rostveszteség lép föl. A rostok csak szárításnál nyernek ismét nagyobb szilárdságot de a rostelemeket összeragasztó anyagok folytán merevek és kemények Lesznek. A typharostok azonban, mint már említettük, még gyengébb ki), egészen V£%-<>* lúgoknak hosszabb főzési időtartam mellett már nem képesek ellentállani, hanem rostelemekre bomlanak föl. Ez, amint azt a rostok gorcsövi vizsgálata igazolta, NYOMD/
