76631. lajstromszámú szabadalom • Hajítógránát

voltak és a gyújtósugarat a (b) rész köz­pontos furatán át előbb a gyújtó töltethez kellett vezetni. A találmány szerint mar most a két (a, b) űrös test maga egy-egy gyújtótöl­tetet tartalmaz úgy, hogy tehá! tényleg mozgó robbanótöltetről beszélhetünk. A találmány továbbá abban van, tngy a (c) vezető hüvely feneke a (b) űrös test fenekéhez van szögecselve és a (c) hü­vely fenekének sajátos kiképzése által egyúttal a (g) gyutacs számára való fekvőhelyet és az (e) rúgó számára való vezetéket kapunk. Mivel a (d, dl) csapok külön darabok, melyek vagy a két (a, b) gránátrészen, vagy a (k) hüvely homlokfölületein van­nak megerősítve, amint azt a rajz föl­tünteti, a csapok más anyagból készülhet­nek, mint az (a, b, h) űrös testek, még pedig célszerűen nem oxydáló anyagból, anélkül, hogy a gránát lényegesen meg­drágulna. A (h; hüvely födöje a hüvei.vre szögecselhető (mint a rajiban), vagy pe­dig .rá lehet csavarolva. A találmány továbbá abban áll, hogy az (i) biztosító tömböt egy, a gránátot körülzáró, kél ugró födőfélből áUó (k) nú­­vely veszi körül és kiesés ellenében biz:c­­sítja. Ezen két födőfélnek zárát a talál­mány- szerint (rn) hasítékkal ellátott inJ horog alkotja mely egyúttal a tartólnrog gyanánt is szolgál. Az (tn) hasítékba a födőfelek két íőlálló (o) szárnya illeszke­dik, miáltal a födőfelek össze tartatniuk. Az (n) tartóhorgot pedig a kihajlított ;;>) szárnyak rögzítik, melyek a kél fódőfü­­ből kiszögellnek és célszerűen ezekből vannak kicsákozva. A kezelés is működési mód a követ­kező: A (k) burok két fele által körülvett grá­nátot az (n) tartó horog segélyével pl. a katona derékszíjába akasztjuk be. A ka­tona megmarkolja a gránátot és erélyes rántással leszakítja a tartó horogról, mí­­mellett egyúttal a (k) burok két fele föl szabadul. A gránátot ekkor kihajítják és röptében megnyílik a burok két fele, r.ii­mellett az (u biztosítótömb is kiesik. A tűz alá vett tárgyra való íölcsapódásnál már most a robbanótöltetet tartalmazó (a, b) testek egymás felé mozognak - tekintet nélkül arra, hogy mely irányban csapódik föl a gránát — amikor is a grá­nát fölrobban. Kilövendő gránátnál egymással szem­benálló két (i) biztosítótömböt kell elren­dezni. . Szabadalmi igények. 1. Hajítógránat, egymás felé mozgatható két résszei, melyek kúpalakú, vagy hasonlóan működő föliiletekkel ellátott, egy, a két részt körülzáró közös burok­nak egymással szemben fekvő homlok­­végein elrendezett csapok között van­nak ágyazva, jellemezve azáltal, hogy az egymás felé mozgatható (a, b) ré­szek egy-egy robbanótöltetet tartal­maznak és így tulajdonképpen két önálló gránátot alkotnak, melyeknek egyike az (f) gyújtót, a másik ped'g a (g) gyutacsot tartalmazza. 2. Az 1. alatti igényben védett hajítógrá­nat, jellemezve azáltal, hogy az eg\ ik (a) gránátrész (c) vezető hüvelye fe­nékkel bír, mely a másik (b) gráná:­­részhez van erősítve és úgy a (g) gyu­tacs számára való ágyazást mint a két (a, b) részt egymástól távol !.:rtó (d) rúgó fészkét alkotja. 3. Az 1. és 2. alatti igényben védett ugró gránát, jellemezve azáltal, hogy az (a, b) gr.ínátrészek (d, di) ágyazó csapjai külön részeket alkotnak, me­lyek vagy a két gránátrész ín, vagy az ezen két részt körülzáró (h) burok homlokfalain vannak fölerősítve, oly célból, hogy ezeket a csapokat más anyagból lehessen készíteni, mint az (a, b, h) ürös testeket. 4. Két ugró-íódőrészből álló, az i- 3. alatti igényben védett gránátot részben vagy egészen körülzáró burok, jelle­mezve azáltal, hogy a (k) burok zárt helyzetben (1) biztosítótömböt -Tart a hatályos helyzetben, illetve meggá­tolta annak kiesését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom