76591. lajstromszámú szabadalom • Erőgéptelep, mely egy belső elégésű- és egy gőzgépből áll
_ i -nyomással dolgozó közönséges, egvenlő nyomású, belső elégésű gépnek csak kb. 47%-át teszi. A találmánynak megfelelő gép előállítási költségéi tehát, mint könvnyen belatható, tetemesen kisebbek, mint a közönséges belső elégésű gépeké. Mint már említettük, a hűtővíz hőfoká nak 100°-on túlra való emelése, az égési hengerben jelenleg szokásos expanziófokoknál és elégési nyomásoknál, üzemi nehézségeket okoz. mert a hengerfalak túlságos forrók lesznek. A hengerfalakra való melegátvitel ugyanis, a föliileíegységre és egy órára, vonatkoztatva óriási értékeket ér el. melyek füstgázokkal való fűtésnél sem a gőzkazán üzemben, sem egyéb technikai teren. meg csak megközelítőleg sem nevezhetők rendeseknek, miméi lett még tekintetbe veendő, hogy a hengerfalakon ál való melegátvitelre üzemtechnikai okokból többnyire a rossz hővezetőképessége miatt ilyen célokra a legkevésbé alkalmas öntöttvasat keli használnunk. \ égzett kísérletek szerint (lásd ...íalnbuch dér Seb itt baut céh ni seben (tcscII- sclialt“ .11) 12. Junkers előadása) pl. egy kétütemű, egyenlő nyomású, belső elégésii gépnél, normális üzemviszonyok mellett, ki». 260.000 hőegvségnvi meleg megy át ói ánkint a legjobban igénybevett hengerfalrész elégési terének 1 m2 falfelületen. Ennek a nagy m el egm enny iségnek elvezetésére, a hengerfalnak ezen a részén, tetemes hőfokesésre van szükség, ami öntött vasnál, 1 cm. falvastagság mellett, kb. 50°-ot tesz ki. Egy egyenlő nyomású, belső elégésű gép 500 mm. átmérőjű hengere, pl. 36 atm. elégési nyomásnál, 4 cm. falvastagságot igényel úgy, hogy a melegvezetéshez 4X50=200° hőfoke.>és kell hogy legyen a henger belső futóföliilete és a meleget elvezető külső fölülete közt. A hengerfalban ilyen nagy Jiőfokkiilönbség azonban a hengerfal tartósságára igen kedvezőtlen befolyással van, ami idővel a hengerfalon repedések keletkezéséből vá I i k észrevehetővé. Mint már említettük, az elégési hengerek falait jelenleg többnyire 60—80° végső hőfokú vízzel hűtik. A henger futóföliiletének hőfoka tehát, a választott, 200—60—80=260—280n kell, hogy legyen. A henger fűtőlolíiletének ilyen magas hőfoka csaknem szélső határát képezi a futófölületre tapadó kenőolaj kenőképességének és ezzel, a szokásos magas elégési nyomásoknál, a dugattyúgyűrűk tartósságának. A hengerfalban uralkodó nagy hőfokkülünhs'g. valamint a henger futófelületének nagy hőfoka tehát a főoka annak, hogy eddig még nem volt lehetséges a hűtővíznek a hűtőköpenyben magas (10 atm. és magasabb) nyomás alatt való elgőzölögtetese és az ily módon fejlesztett nagyfeszültségű gőznek, a fáradt gázokkal ismert módon fejlesztett gőz mellett, gazdaságosán dolgozó gőzgépben való fölhasználása. Sőt a föntemlített okok meg vízhűtésnél sem engedik meg nagy teljesítményű égési hengerek üzembiztos előállítását. Megkísérelték ugyan már a hengerfalban a hőfokkülönbség csökkentését azáltal, hogy. a hengerfa 1 gyengítésével, a hűtővizet lehetőleg közel hozták a henger futófelületéhez. l)c egészen el is tekintve attól, hogy, a hengerfal ezen gyengítésének kiegyenlítésére, szükségképen ráöntött, vagy melegen fölhúzott merevítési*ket kellett a hengeren alkalmazni. ennek dacára megmaradt az 50° hőfokkülönbség a falvastagság 1 em-ére. Itt. is még repedések keletkezése következett be a gyakorlatban. A jelen találmány ebben a tekintetben lényeges javulást eredményez. A hengerfalra a meleg átmenete tudvalevőleg megközelítőleg arányos a fűtőközeg sűrűségével. Ha pl. felére csökkentjük az elégési nyomást, akkor — a fűtő- és a hűtőközeg közt azonos hőfokkülönbséget föltételezve — a melegátmenet is körülbelül felére csökken és a hőíokkiilönbség a hengerfalban már csak kb. 25" lesz 1 cm. falvastagságra. Minthogy a fele nagyságú elégési nyomás
