76541. lajstromszámú szabadalom • Utántölthető szárazelem és eljárás annak előállítására

Megjelent 1920. évi május hó 18-án. SZABADALMI LEÍRÁS 76541. szám. , Vll/i OSZTÁLY. Utántölthető szárazelem és eljárás annak előállítására. ABELSBERG PÁL TANULÓ MÁTYÁSEÖLDÖN. A bejelentés napja 1918 október hó 19-ike. Találmányom tárgya utántölthető szá­razelem és eljárás annak előállítására. A találmánybeli .szárazelem lényege abban van, hogy ax rúd-, hasáb- vagy más al­kalmas alakú szénelektródát körülvevő depolarizátorréteg ,egy a találmány sze­rinti sajátos módon összeállított elektro­litmasszával van elegyítve és ezen réteg van egy ,az előnyösen edényszerűen ki­képezett és a szárazelem külső burkolatát képező cinkelektródával összeköttetést létesítő, sajátos módon .előállított elektro­litmasszával körülvéve. A mellékelt rajzon a találmány szerinti szárazelemnek egyik foganatosítási alakja van kiviteli példaképpen hosszmetszetben föltüntetve. , Az előnyösen hengeralakú és alul zárt fenékrésszel biró (a) cinkelektróda belsejé­ben a rúdhasáb- vagy más alkalmas alakú (b) szénelektróda van elhelyezve, amelyet alul a cinkelektróda fenékrészében levő (c) gipsztömb, fölül pedig a depolarizátor- és elektrolitréteget lefödő (d) aszfaltréteg rögzít helyzetében. A (b) szénrudat az (e) elektrolittel elegyített depolarizátorréteg, ezt pedig egy (f) elektrolitréteg veszi kö­rül. E rétegek és a szárazelemet fölül le­záró (d) aszfaltrétegek között a szokásos módon egy (g) fürészporréteg lehet beik­tatva. Az elektrolit és depolarizátor réteg­ből elpárolgó nedvesség pótlására az elek­trolitrétegbe egy (h) üvegcsövet torkol­­tatunk, amelyen át vizet tölthetünk a szá­razelembe. A találmánybeli szárazelem depolarizá­­torjának előállításánál akkép járunk el, hogy szalmiáksót, cinkkloridot, barna­követ, szénport, gipszet és egy töltőanya­got, előnyösen lisztet, homokot vagy ha­mut egymással szárazon összeelegyítünk, és porainkban visszük a szénelektróda köré,, célszerűen olykép, hogy a szén­elektróda köré egy megfelelő ínéretü üveg- vagy bádoghengert helyezünk és a depolarizátort a formahenger és a szén­elektróda közötti üregbe beledöngöljük. Ennek megtörténtével a vékonyfalú formahengernek a helyén változatlanul •való meghagyása mellett a formahenger és a cinkelektróda közötti térbe az elek­trolitmasszát döngöljük be ugyancsak poralakban, amely szalmiáksóból, cink­­kloridból, gipszből és egy alkalmas töltő­anyagból, pl. lisztből, homokból vagy ha­muból áll. Előnyösnek bizonyult a következő depolarizátormassza :

Next

/
Oldalképek
Tartalom