76514. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár

4. ábra a berendezés középállását tünteti föl a váltó fölhasítása közben.

A rajzolt fogan atosítási példánál az (m) menesztő a helytálló (A) tengely körül lazán forgathatóan van elrendezve és a (v, vl) kapcsolórndak egélyével az (s és -öl) csúcssinekkel van összekötve. Az (in) menesztőnek kivágása van, melybe az (S) tolókán pl. (r) gördülőcsiga nyúlik he. Az (8) tolókat az (f) csapágyak vezetik hosszirányban való eltolásakor. Az (S) tolóka továbbá az (L) lécet hordja, mely a helytálló (F) vezetékkel működik együtt. Az (S) tolóka végein (R, RÍ) kötél- vagy láncvezetőcsigák vannak elrendezve, melyek köré a váltóállítóműből jövő és a helytálló tengelyeken ágyazott (K, KI), csigákon vezetett (D, Dl) vonódrótok vannak fektetve. A vonódrótok végei helytálló pontokon vannak megerősítve.

Az 1. ábrán látható helyzetben az (s) odafekvő csúessint a. (v) kapcsolónk!, melynek az (m) menesztőbe való bekapaszkodási pontja ekkor a holtponton áll, fogvatartja, míg a (vl) kapcsolónk! bekapaszkodási pontja kedvező emelőkart szolgáltat az (sl) elálló csúcssin ről az (m) menesztőre történő erőátvitel céljára. Az (m) menesztet, melynek elmozgási (forgási) szögét az (a, al) ütközők határolják, a rajzolt helyzetben az (8) tolóka (r) gördülőcsigája Fogvatartja.

Ha most, a váltó átállítása céljából, a(D) vonódrótot meghúzzuk és a (Dl) vonódrótot utánengedjük, akkor az (S) tolóka az (r) csigával és az (L) léccel együtt balra tolódik, mikor is,' bizonyos üresjárat után, az (r) csiga az (in) menesztő kivágásának egy kiöblösödésébc kapaszkodik és az (ni) meneszt őt az óramutató járásával ellenkező irányban átállítani kezdi. Mielőtt azonban bekövetkeznék ez a bekapaszkodás, az (S) tolóka (L) léce a helytálló (F) vezeték alá kerül úgy, hogy az (S) tolóka. oldalirányú kitérése meggátoltatik és kényszermozgású erőátvitel jön létre az (S) tolókával az (in) menesztőre. Ha megtette az (S)

tolóka állítóútjának felét, akkor a berendezés a váltóval együtt a 2. ábrán látható középhelyzetébe jutott.

Az (S) tolóka további balratolódásakor az (m) menesztő tovább forog az. óramutató járásával ellenkező irányban, míg véghelyzetét éri el és itt az (al) ütközőiig ütődik. Ettől a helyzettől kezdve az (S) tolóka ismét egyedül mozog tovább, miközben (r) csigája az (m) menesztő kivágásának kiöblösödését és rögtön ezután (L) léce az (F) vezetéket elhagyja, míg végre a berendezés a 3. ábrán látható. véghelyzetét foglalja el, melyben az (sl) csúcssin odafekvő helyzetében ¡‘1 van reteszelve és az (s) csúcssin van elálló helyzetében.

Amint tehát a fontiekből kitűnik, a váltót átállító mozgás, pontosan úgy, mint a szokásos váltózáraknál, egy ki reteszelő útból, azután a tulajdonképeni váltóállító útból és egy el.reteszelő útból tevődik össze.

A váltó fölhasításakor ellenben, amint azt az alábbiakból látjuk, a találmány érteimében, az odafekvő csúcssinnek rög lőni, az elreteszelőút előző megtételt* nélkül való kinyílása következik be.

Ha pl. a váltó az 1. ábrán látható helyzetben fölhasíttatik, akkor az (sl) elálló csúcssin oldalnyomást kap és az (m) menesztő, rögtön ‘a mozgás megkezdésekor az óramutató járásával ellenkező irányban elforog úgy, hogy az (s) odafekvő csúcssin rögtön kinyílik. Az (m) menesztő azonban ekkor oldalra nyomja az (r) csigát, mikor is a lúgénak kiképezett

(S) tolóka. szintén oldalra kihajlik és (L) léce az (F) vezeték fölé emelkedik (4. ábra). Mihelyt azonban az (sl) csúcssin odafekvő helyzetbe jutott, az (S) tolóka (L) léce már túlhaladt az (F) vezetéken (fölötte) és az (S) tolóka most rugalmassága folytán ismét egyenes alakjába, ugrik vissza úgy, hogy a berendezésnek ismét a 3. ábrához hasonló helyzete áll elő.

Minthogy tehát ennél *a berendezésnél a váltó rendes átállításakor nélkülözhetetlen el-, ill. kireteszelő út, a váltó föl-