76459. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bitumenes ércek és földek földolgozására

/ _ 4 — és kénsavval vagy biszulfáttal melegben kezeljük. Szükség esetén gyenge izzítást is eszközlünk. A föltárás siettetése céljá­ból nyomás mellett autoklávokban is esz­közölhető. A föltárt masszát vízzel föl­vesszük, kifőzzük, vagy nyomás alatt le­húzzuk és az oldatlan maradékot leszűr­jük. Az átszűrt anyagot koncentráljuk és forró, telített, fölöslegben alkalmazott am­­moniumszulfátoldattal kezeljük; az átszűrt anyagot az utóbbiba bele is lehet vinni. Ezen művelet hőfoka 60—100° C legyen. A lehűlésnél az oldatból tiszta ammoniák­­timsó válik ki, melyet ammoniumszulfát­­oidattal mosunk és lehetőleg koncentrált oldatban ammóniákkal kicsapatunk. Ily módon a hamuban tartalmazott timföldet rnint timföldhydrátot kapjuk, melyet le­szűrünk, kimosunk és kalcinált timföldre vagy timföldvegyületekre alakítunk át. A kristályosításból származó anyalúgot, melyben a vas mint vasammoniáktimsó van jelen, szintén ammóniákkal csapatjuk le és a vashydroxydcsapadékot leszűrjük, kimossuk és szárítjuk vagy izzítjuk. A timföld- és vasnak ammóniákkal való le­­csapatásából származó maradéklugok, melyek az értékes ammoniumszulfátot tartalmazzák, amennyire szükség van rá­juk, a folyamatba mint tisztító lúgok új­ból bevezettetnek. Egyébként elgőzölög­­tetés által szilárd ammoniumszulfátra dol­goztatnak föl. Ily módon a föltáráshoz szükségelt kénsavat értékes melléktermék alakjában hiány nélkül visszakapjuk. Az egész eljárás egyébként önmagában zárt körfolyamot képez, amelyben semmiféle anyag nem vész el és amelyben az elgá­­zosítás alkalmával mellesleg keletkező ammóniák- és kénmennyiségek is alkal­mazást találnak. Ha az elgázosítási maradékban mész van jelen, az ammoniumszulfátlúgból a telítés alkalmával gipsz, vagy annak am­­moniumszulfát kettős sója válik ki. A hamuban tartalmazott mész tehát szén­savat fogyaszt, mely a gipsz elhanyago­lása esetén kárba veszne, kivéve azt az esetet, hogy belőle újból ként termelünk redukálás és szénsavval való bomlasztás útján. Előbb azonban a gipszet föl kell he­víteni, hogy az esetleg hozzátapadt am­moniumszulfátot leválasszuk. Célszerű a berendezéshez kénsavtele­­pet csatolni, mely gipszként is földolgoz; a vastermelést a kén visszatermelésével a következők szerint kötjük össze. A vasammoniáktimsót tartalmazó kris­tályosítási anyalúgot bepárologtatjuk, a a maradékot égetett tnésszel hevítjük, hogy az ammoniákot kapjuk, azután szénnel keverünk és izzítunk. A közben eltávozó szénsav a visszamaradó szulfidkeverék bomlasztására szolgál. A létesített kén­­hydrogén oxidáltatik és kénsavvá alakít­­tatik át. A szénsavas mész és vas, illetve vasvegyületekből álló maradék pedig szá­rítás után a magas kemence számára ele­gyítőanyagnak használtatik, mész és vas hozzáadagolása céljából. A mészkezelést már az ammoniumszul­­fát-anyalúgnál kezdhetjük, amennyiben azt égetett mésszel merevítjük. A további el­járás megegyezik az előbbivel. Szabadalmi igények. !. Eljárás bitumenes ércek és földfélék földolgozására, azáltal jellemezve, hogy mindenféle fémek bitumenes ér­ceit és földjeit léghozzávezetés mellett elgázosításnak vetjük alá. 2. Az 1. igényben védett eljárás fogana­­tosítási módja, azáltal jellemezve, hogy az elgázosításnál vízgőzt, vízgázt, vagy hydrogént vezetünk hozzá. 3. Az 1. és 2. igényben védett eljárás fo­­ganatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy kokszolást végzünk és a mara­dékot az illető fémre vagy fémoxydra, kohósítható ércekre, kálitartalmú trá­gyára, kerámiai termékre dolgoz­zuk föl. 4. Az 1 3. igényben védett eljárás fo­­ganatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy bitumenes timsóércet, timföldet, timsópalát, vitriolércet, kénkovaércet és más agyagföldet, vagy bármely más fémet tartalmazó, bitumenes szenes ér­nyomd/

Next

/
Oldalképek
Tartalom