76442. lajstromszámú szabadalom • Javítás azbesztcement tetőfödőlemezeken

(

melyek egymás közt egy fél lemezszél ességnek megfelelő nagy hézagot hagynak szabadon. A (e), ill. (cl) hornyok itt az (a) lemez közepe felé hajlanak kissé egymáshoz és pedig, hogy itt is úgy, mint a fönt tárgyalt foganatosítási alaknál, a tetőfödémkor a fönt említett ékhatást kapjuk mely itt pontosan ugyanazon a módon következik be. mint ott, A különbség ezen foganatosítási példa és az előbb tárgyalt közt csak a lemezek kölcsönös kötésében áll. Minthogy itt mindegyik lemetszett saroknak egymással való érintkezésénél két-két fölső és két-két alsó (b), ill. (bl) erősbítés találkozik, ezért itt a fölülről az alsó lemezsor (3. és 4. ábra) két lemeze, pl. az (1) és (2) lemez közé betolt, a fölső lemezsorhoz tartozó (1) lemez két (bl, hl) alsó erősbítésével az (1) és (2) lemez két, itt összetalálkozó (b b) fölső erősbítéseit össze kell hogy fogja úgy, hogy tehát itt minden egyes (a) lemez a legközelebbi alsó lemezsor két-két lemezét nemcsak a lemez síkjára merőlegesen, hanem oldalirányban is öszszeköti egymással, amint ez pl. a 4. ábrán a lemezek alúlnézetét föltüntető rajzból látható.

Egészen azonos módon kötik össze egymást az 5. és 6. ábrán látható foganatosításu lemezek is. Ez a foganatosítási példa külsejében úgy látszik ugyan, hogy lé nvegileg eltér a föntebb tárgyalt két foganatosítási példától, alapjában véve azonban azoknak csak egyszerűsbítése és talán szépítése is, mely oly módon előállott kombinációja ennek a két föntebb tárgyalt foganatosítási példának, hogy ugyanolyan horonyelrendezést mint a. 3. ábrán fönt és mint az 1. ábrán lent, az erősbítések más alakú kiképzésével hoztunk itt létre. Itt ugyanis a (b), ill. (bl) erősbítések az (a) lemeznek a, keresztirányba« való megtörésével kiképeztettek, mely megtöréssel a függélyes átló irányában haladó, kettős lemezvastagságú lérek keletkeznek, melyek úgy vannak az átló felé lejtően elrendezve, hogy belső, az (a) lemez fölött fekvő éleik a

llBAs

lemeznek fölső, külső, a lemez alatt fekvő éleik pedig annak alsó széleit felezik. A fölső (c, c) hornyok már most ezeknek a (b, bl) erősbítéseket képező lécek belső éleinek fölső végein, az alsó (cl, cl) hornyok pedig azok külső éleinek alsó végein vannak kiképezve. Az ezen lemezekkel történő tetőfödés módja az előbbiekétől csak abban különbözik, hogy itt az I., II. stb. lemezek, azaz mindegyik második sor (a) lemezei, megfordíttatnak és fölforgatva illeiíztetnek be a legközelebbi alsó lemezsor 1, 2, 3, stb. lemezei közé.

A 7. és 8. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál végül az (a) lemez alsó és fölső oldalának (b), ill. (bl) erősbítései egymástól eltérően vannak kiképezve és pedig a lemez fölső oldalán egy a. lemez fölső csúcsától egészen a két lemetszett tompa sarokig nyúló, nyílalakú (b) erősbítés van kiképezve, melynek két szárában a középen egy-egy, a (c- c) fölső hornyok által, határolt, a függélyes átló irányában haladó, lefelé keskenyedő fecskefarkalakú (d) horony van kiképezve, míg a lemez alsó oldalán az alsó erősbítéseket képező, a (b, b) fölső erősbítések említett (d) hornyaival konfonn alakított, és velük korrespondeálóan elrendezett és oldalt a (cl cl) alsó hornyokkal határolt (bl bl) ékek vannak kiképezve. A tetőfödémkor ezeket a lemezeket is a fönt ismertetett módon illesztjük össze, mikor is azután minden egyes, a. fölső lemezsorhoz tatrozó I., II. stb. lemez két (bl, bl) alsó ékalakú erősbítésével két-két szomszédos, az alsó lemezsorhoz tartozó (1) és (2), vagy (2) és (3) stb. lemez egyegy (d) hornyába kapaszkodik úgy, hogy tehát itt a tetőfödél síkjára merőleges irányban történő kötésen kívül nemcsak két-két egymás mellett fekvő lemeznek egy-egy fölső, azok között fekvő lemezzel való kötése oldalirányban történik, hanem minden egyes lemez a legközelebbi alsó, vagy legközelebbi fölső lemezsornak magnak is minden egyes lemezével szintén kötve van oldalirányban.

Amint az a fönti leírásból és a mellé-