76432. lajstromszámú szabadalom • Sötétben is használható libella

mik néhány példaképpeni fogauatosítási alakja csőlibellára való alkalmazásában látható és pedig az

1. ábra az egyik foganatosítási alak fölüJnézete s a készülék keretének elhagyásává], a

2. és 3. ábrák kis-é nagyobb léptékű metszetek az 1. ábrának II—U, illetve III—III vonalai szerint, míg a

4. és 5. ábrák egy-egy további foganatosítás! példát mutatnak vázlatos harántmetszetben.

Az 1—3. ábrákon a libella üvegcsöve (l)-gyel, a buborék (2)-vei, a beosztás

(3)-mai, a szokásos módon fémből való tartóeső pedig (4)-gyel van jelölve. A

(4) tartócső, mely tetszőleges (7) keretben vagy tokban van ágyazva, a 2. és 3. ábrákon látható módon palástjának alsó részén hosszában meg van szakítva és ott a legalább is. fölső oldalán átlátszó (5) betéttel van ellátva, melynek célszerűen az (1) üvegcső falához lehetőleg simuló alakja van és mely a világítómasszából való, keskeny sávalakú (6)rétegnek kellően födött foglalatát alkotja.

Ezen elrendezés mellett a bevezetésben említett és az 1. ábrán négyzetes sraffozással jelzett kettős sávkép keletkezik ahol is a folyadékkal kitöltött téren át hosszirányban látható szélesebb (a) sávnak a sötétebb (b, b) folyadékkal megszakított részén belül a jóval keskenyebb a buborék hossztengelyével egyenlő hosszúságú (c) sávrész látható, mimellett a (b) foltok határán a buborék körvonalai is élesen különválnak. E képkombináció keletkezése a következőképpen magyarázható.

A 2. ábra szerint az (1) üvegeső a buborékon kívüli harántmetszetekben, tehát. mindenütt, ahol azt a folyadék teljesen kitölti, hengerfölületii folyadéklenlencsét alkot, mely a bikonvex gyűjtőlencsék módjára hat. mimellett azonban tekintetbe veendő, hogy a (6) réteg, mely itt tárgy gyanánt szerepel, a fókusztávolságon belül van amikor is az ilyen

lencsék tudvalevőleg nagyított látszólagos képet adnak. A jelen esetben tehát a folyadéktéren át az említett szélesebb (a) kép válik láthatóvá. Az a körülmény, hogy a fényforrásnak nagyított látszólagos képe jelenik meg, egyúttal azt az előnyt is nyújtja, hogy midőn fölülről a libellára, tehát a fényforrás felé nézünk a szemet nem vakítja, ami bekövetkeznék, ha maga a, fényforrás közvetlenül ötlenék szemünkbe. (Egyébként a képkombinációnak jól megkülönböztethető részekből álló sajátos alakja folytán a kitűzött célt, mint a bevezetésben említettük, kevésbbé intenzív fényforrás alkalmazásával is, elérhetjük.) A 2. ábra szerinti harántmetszettől eltérően a libella a buborék helyén a 3. ábra szerinti vagyis oly harántmetszetet mutat, melynél az alsó konvex fölíilethez fölül nem konvex fölület hanem a (d) konkáv föliilet csatlakozik ennek viszonylagos kicsinyítő hatá-a van, mely a jelen esetben abban nyilvánul, hogy a buborék helyén a fényforrás képe keskenyebb sávot alkot, mint hogyha mindkét fölület konvex volna. Ezzel elértük a két kép viszonylagos szélesség’kiilönbözetét, mely a buborék jó megkülönböztetését és így'sötétben is pontos megfigyelést tesz lehetővé.

Ezt a viszonylagos szélességkiilönbözetet sokféle fokozatban létesíthetjük, ha az (1) iiveg’cső harántmetszetének másmás alakot, illet be méreteket kölcsönziink. Ily foganatosítási példákat mutatnak a 4. és 5. ábrák; a 4. ábra szerint a libella a buborékon kívüli részeiben piánkonvex, a buborék helyén pedig plakonkav folyadék — hengerlencsét alkot, míg az 5. ábra szerint a libella a teljes harántmetszetnek helyein fénytörő prizmát alkot, a buborék helyén pedig kisebb prizma konvex fölülettel van konbinálva Ezeken kívül természetesen még igen sok harántmetszetkonbináció lehetséges.

A vonalszerű keskeny (c) ¡sáv (1. ábra), mint említettük kizárólag a bubo-Nyomba»