76427. lajstromszámú szabadalom • Ablak és ajtószalag
Megjelent 1920. évi április hó 29-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 76427. szám. VIII/c. OSZTÁLY. Ablak- és ajtószalag. HÖFLER RUDOLF KERESKEDELMI TANÁCSOS, GYÁROS MÖDLINGBEN. A bejelentée napja 1918 november hó 8-ika. Elsőbbsége 1918 október hó 15-ike Az eddig ismeretessé vált ablak és ajtó. szalagok, egy lényegében derékszögű leffentyűvel vannak ellátva, melyet kalapáccsal hajtunk be az ablaknak vagy ajtónak előzetesen vésővel kivágott hasítékába és ott két szöggel rögzítünk. A szalagnak ez a nagyon régi alakja azonban több szempontból hátrányos- Mindenekelőtt is azokat a hasítékokat, melyekbe az ablak- vagy ajtószalag leffentyűit behelyezzük, vésővel kézzel kell kiverni, amihez minősített munkaerőket kell alkalmazni. Minden ablak- vagy ajtószárnyon ugyanis két vagy három ily szalag van és ezeknek egyirányban kell feküdniük; kerülni kell azonkívül a fának a megsérülését is. Azonban csak a legritkább esetben sikerül elérni, hogy a hasítékok épolyan mélyek, de nem mélyebbek, mint az ablak- vagy ajtószalag behajtandó leffentyűjének hossza — más esetben ugyanis a leffentyíí belső széle nem nyugszik a hasíték fenekén — és ezért, szükséges volt a fán és a leffentyíí előkészített lyukain át két megerősítő szöget áthajtani, hogy az ablak- vagy ajtószalagnak billenése a hasítékban megakadályoztassék. Ezt a két szöget egymástól aránylag kis távolságban kell a fán áthajtani, és miután e két szög összekötő vonala többé- kevésbbé a fa rostirányban fekszik, a szögek beverésénél a fa többnyire meghasadt. Mindez elkerültetik oly szerkezetnél, melynél a szalagnak a hasítékban való rögzítésére egyetlen szög szolgál, mimellett a kétszöggel való megerősítéssel szemben munka- és anyagmegtakarítást is érünk el, azonfölíil pedig a rögzítés hatályossága is nagyobb egy, mint két szög alkalmazásánál. A találmány tárgyánál a régi szerkezetek hátrányai már nem mutatkoznak, ellenben föllelljük ott azokat az előnyöket, melyeket az egyetlen szöggel való megerősítési móddal kapcsolatban az imént jellemeztünk. A találmány értelmében a szalag leffentyűjének a hasítékba hajtandó széle csúcsokkal van ellátva, melyek a behajtásnál a csekélyebb mélységű hasítékok fenekébe behatolnak, úgy hogy a szalagnak megmaradása egyetlen rögzítőszög alkalmazásánál is biztosítva van. A csúcsok alkalmazása a behajtandó szalagon nélkülözhetővé teszi, hogy a hasíték alakja a leffentyíí alakjának pontosan megfeleljen, ily módon a hasítékot nem kell kivésni, hanem lehet körfűrésszel kiképezni. Ez azonban HIBÁS
