76414. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus visszaállító hívócsappantyú távbeszélő- és távírótelepekhez
egyetlen esetben csappantyújának elűlnézete, a 3. ábra a tulajdonképeni kapcsol ó(összekötő-) kilincs föliilnézete és a 4. ábra a kikapcsolószerkezet különböző részeinek a mágnestekercs kihúzásakor elfoglalt helyzetét föltüntető, az 1. ábrának megfelelő nézet. A találmánynak megfelelő leeső hívócsappantyúnak az 1. és 2. ábrán föltüntetett foganatosítási példájánál a leeső (hívó-) csappantyúzászló dobnak van kiképezve és (l)-gyel van jelölve. Az ezen dobbal összekötött kis (2) fogaskerékbe kapaszkodik a (3) áttevőemelő fogazata. Ez az áttevőemelő, baloldali túlsúlya folytán, lebillenni és az (1) dobot az óramutató járása irányában elforgatni igyekszik, ezen elmozgását azonban másik végének a (4) mágnesfegyverzet orrához támaszkodó (15) kampója meggátolja. A (4) mágnesfegyverzet az (5) mágnestesten van elrendezve, melynek (6) vasmagján a (7) mágnestekercs foglal helyset.. A (3) áttevőemelő alatt, űl a (8) összekötőkilincs a (9) kontaktusrúgócsoporttal. Ha a (7) mágnestekercsen áram folyik keresztül, akkor az (5) mágnestest, ¡11. a (6) vasmag meghúzza a (4) fegyverzetét úgy, hogy a (3) áttevőemelő fölszabadúl, baloldali felének túlsúlya folytán lebillen és az (1) dobot 180°-kal elforgatja úgy. hogy ennek fekete, a fekete kerettől el nem ütő szinii fele helyett feliéi- (világos) szinii fele lesz kifelé látható. A (3) áttevőemelő ekkor a (10) ütközőben megakad, mely egyszersmind a hívócsengő tartós kontaktusát is képezi. Ha most egy kapcsoló- (összekötő-) dugót dugunk be a (8) kapcsoló- (összekötő-) kilincsbe, akkor a (3) áttevőemelőt a (1.1) nyúlványába iitődő dugó ismét nyugalmi helyzetébe billenti vissza. A hívócsappantyú rajzolt szerkezete azt az előnyt nyújtja, hogy annak az (5) elektromágnes (4) fegyverzete segélyével való kikapcsolása, valamint a hívócsengő (10) helvikontaktusári• ik zárása a v V Jcí* S. >v ' >„ > . % készen beépített csappantyúszalagnak egyedül hozzáférhető hátsó oldalán történik. tehát üzemre készen beépített csappantyúknál is lehetővé válik, ezeknek a, csappantyú jó működése szempontjából legfontosabb helyeknek kényelmes beállítása. A tulajdonképeni összekötőkilincs a 3. ábrán a csappantyú többi részétől elkülönítve van föltüntetve, hogy a (10) rúgós kontaktus elrendezését és a (8) hüvelyhez való vezetéket láthatóvá tegye. Ezer. a (8) hüvelyen, a csappantyúszalag testétől elszigetelten egy (12) tartólemez van elrendezve, melyen viszont a. (-1) kilincsrúgócsoportot tartó (13) test van egy (14) csavar segélyével megerősítve. Az egész kilincsrúgócsoportot tehát a (8) kilircsbüvely tartja és így az, a (14) csavar megoldása után, eltávolítható annélkiil? hogy ez a csappantyú mechanikai működését megzavarná. Ha tehát valamelyik csappantyúnál üzemzavarok lépnének föl, akkor a hozzátartozó (9) kilincs, rúgócsoportot, a (13) tartótesttel együtt, meg lehet hagyni a bevezető kábel íe szilárdan ráforrasztott helyzetében, míg a mechanikai részeket, javítás és beállítás céljából el lehet arról távolítani. Továbbá, az (5) elektromágnes (4) Fegyverzetén kikapcsolókampó hiánya folytán, lehetővé válik itt, hogy ezt a fegyverzetet, önmagában véve ismert módon, úgy képezzük ki, hogy visszacsapása után, a (7) mágnestekercset, minden további segédeszköz nélkül, kicserélés, vagy kijavítás céljából, a (6) vasmagról levehessiik, amint ez a 4. ábrán látható. A (3) áttevőemelő (15) kampója, rugalmasan van kiképezve úgy, hogy akkor, ha a (7) mágnestekercset ki kell cserélni, vagy felül kell vizsgálni, annyira le lehet azt nyomni, hogy a (4) mágnesfegyverzet hátrafelé fölszabadúl úgy, hogy fölcsapható és a (7) mágnestekercs a (6) vasmagról lehúzható (4. ábra). Az új tekercs földugása és a (4) fegyverzet lecsapása, valamint ennek a. (3) áttevőemelő engedékeny (15) kampója fölött N YOH
