76400. lajstromszámú szabadalom • Hordfölület

A találmány tárgyának további kikép­zése gyanánt a hosszrudakat több, egyes hosszfára osztjuk meg, melyek összesé­gükben a szükséges hordképességet és törés elleni biztonságot szolgáltatják. Hogy a szárfákat mégis elegendő biztonsággal engedjük hatni, a találmány szerint a hosszrudak összefogása a hordfölületekbe beépített rácstartókat alkotó acélbordák­kal történik, melyek a szárfák számára való támadáspontokat alkotnak és a ter­helést valamennyi hosszrúdra egyenlete­sen viszik át. A szárfáknak tehát nem kell többé, mint eddigelé, éppen a hordfölületnek a Jhossz­rudak helyzete által megállapított vonalá­ban támadniok, hanem az acélpántok tet­szőleges helyén rögzíthetők. A pántok, melyek két vagy , több helyén lehetnek a hordfölületbe beépítve, a hord­fölületprofilból megfelelően kihajlított csö­vekből képeztetnek, melyek a hosszrudak átvezetésére szolgáló csőkengyelek útján vannak egymással összekötve. A pántok nemcsak a szárfák számára való támadási szervek, hanem a hordfölii­leten elrendezett gépfegyverek vagy egyéb berendezések tartói gyanánt is szol­gálhatnak. A hosszrudaknak több részre osztásával kiküszöböljük a bevezetésben említett azon hátrányt, ,hogy a hordföliilet, a hosszrudak egyikének keresztüllövésekor, összefüggését elveszti. Ugyanazon hát­rány lép föl azonban az átlós merevítések egyikének keresztüllövésekor. Ezt a hát­rányt a jelen találmány szerint a hossz­rudak relatív eltolás ellenében való sajá­tos biztosításával gátoljuk meg, mely biz­tosítás minden néven nevezendő átlós me­revítést fölöslegessé tesz., A rajz a találmány tárgyának példakép­peni foganatosításr alakját szemlélteti. Az 1. ábra a hordfölületváz fölülnézete. A 2. ábra oldalnézete. A 3. ábra acélmerevítést nagyobb lépték­ben és oldalnézetben szemléltet. A 4. ábra részletrajz. • A hordfölületváz több, a föltüntetett pél­dában öt (1) hosszfából a'll (1. ábra), me­lyek (2) bordákkal, illetve (3) acélpántok­kal .rácsos szerkezetté vannak kiképezve. A (3) acélpántok, melyek a ható erőket valamennyi (1) hosszrúdra egyenletesen elosztják, a jelen esetben a bordák profil­alakjához hozzászabott (3) acélcsövekből állnak, melyek (4) csőkengyelek útján vannak egymással összekötve .(3. ábra). A (4) csőkengyelek úgy vannak elosztva, hogy mindig egy (1) hosszfa számára való átmenetet hagynak szabadon. A (3) csövekhez képest a (4) kengyelek (5) kengyellemezekkel yannak megtá­masztva, úgy hogy mindennemű drótme­revítés fölöslegessé válik. Az acélpántok rácsostartókat alkotnak, melyek az első hosszrúdtól az utolsóig ter­jednek és az egyes hosszrudak hordképes­ségét összefoglalják. A mellső szegélyen a mellső (1) hossz­aidon túl kinyúló bordavégek célszerűen a bordák pántjaiba beeresztett, a súly csökkentése céljából lyukasztott rétegfá­ból álló (6) keret útján vannak egymással összekötve, mely vályúszerűen fogja kö­rül a bordákat. Hasonló elrendezést létesíthetünk a bor­dák hátsó végén is. A föltüntetett fogana­tosítási alaknál a hátsó bordavégeket a (7) huzal foglalja össze. A szokásos átlós merevítés helyett, a bordák és hosszrudak közötti biztosítás a rácsrendszer mezőibe be-, illetve ráhelye­zett (8) rétegfallemezekkel történik (1. ábra), melyek a súly csökkentése céljából .lyukasztva lehetnek. A (8) rétegfallemezek vagy a hordfö­lület fölső vagy alsó, vagy pedig mindkét oldalán lehetnek elrendezve és esetleg a bordapántokba vannak megfelelőpn be­eresztve, vagy pedig megfelelő helyen le­hetnek a mezőbe behelyezve. A találmány szerint a mezők kitöltése átlós irányban, az első hosszrúdtól az utolsóig, ellenkező irányokban, folytató­lag történik. Az elrendezés emellett olyan, hogy a bordák és a hosszrudak között le­hetőleg gyakran alkalmazott biztosítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom