76397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víznem csiráktól és vas és mangántól elektromos úton való mentesítésére
tásnak már előzőleg alá volt vetve, a darával keverten a leírt eljárás értelmében most újból elektrolitikus kezelés alá jut, mire reakcióedényben, mely egyszersmind leülepítőedényiil is szolgálhat, a vízmennyiség főrészéhez vezettetik és valamennyi részében azzal jól összekever tetik. A darát képező anyagok (a barnakő, vagy a szén) ekkor az összes vízre ugyanolyan hatást fejtenek ki, mint föntebb említettük, minthogy az oxigén ionjait adsorbeálva vagy absorbeálva, a legrövidebb időn belül átvezetik. A fönt vázolt foganatosítási példánál az összes vízmennyiség 15—20 térfogatszázalékának visszavezetését tettük föl, most tehát valamennyi, az elektrolízis szempontjából tekintetbe jövő készülék a régebbi méretviszonyoknak csak kb. 15%-ára redukálódik. Az erömegtakarítás .tekintetében utalnunk kell arra, hogy Oberbeck adatai szerint a higany vezetőképességét 10u -nek fölvéve, a desztillált vízé 853, melv csupán l /3 0 % só hozzáadásával 6166—8333-ra növekedik. Módunkban van már most 100 rész anódafolyadékhoz oldható elektromosságvezető anyagok tetemesen nagyobb sómennyiségeinek hozzáadásával a vezeték ellenállásának a vízben jelentékeny mértékben való csökkentése, minthogy most csak a pl. 15% daraföliszapolással visszavezetett vízmennyiség jön tekintetbe, hogy azt elektrolízisnek vethessük alá. Önmagában véve, valamint az elektrolízis hatásaira való tekintettel, a kis mennyiség a víz főrészének minőségét, az ezáltal újból bekövetkező hígítás folytán, nem változtatja meg lényegesein. Pótanyagokként, az oldási ellenállás csökkentésére, főleg az alkáliák, vagy a földalkáliák vegyületei jönnek itt tekintetbe és pedig, mint fönti fejtegetésekből látható, a hasznos vízmennyiségre számítva, oly kis mennyiségekben, hogy csak egészen jelentéktelen költség- és munkatöbblet áll elő. Hogy erőben igen jelentékeny megtakarítás következik be, látható abból a megfontolásból, hogy a fölhasználandó erő a voltok és ampérek szorzatából adódik ki, a teljesítményeket pedig csak az ampérek száma határozza meg, vagy pedig módunkban van, azonos költségfölhasználás mellett, a pótanyagok mennyiségének tetemes növelése. Az eljárásnak főleg használati víz csíramentesítésére való alkalmazásakor, ha oldható, elektrolitikusan vezető anyagokként halogénvegyületeket adunk a vízhez, a baktériumölő hatást tudvalevőleg még tetemes mértékben elősegítik a halogéneknek az oxigén mellett föllépő anionjai. Ilyen esetben fémesen vezető szilárd testként csak szemcsés szén jöhetne figyelembe, mert a többi, fönt említett testek nem eléggé indifferensek ezen anionok iráríyában. Egyes, kisebb teljesítményű készülékekből álló telepeknél, vagy már önmagukban véve kisebb telepeknél, mint pl. ipari célokra történő víztisztításnál, háztartási célokra való ivóvíztisztításnál, vagy szállítható víztisztítóbérendezéseknél az eljárás megfelelően nyerhet alkalmazást oly módon, hogy valamennyi vízrészecskének benső érintkezését az oxigén ionjaival, a primér módon vezető, szilárd, szemcsés alakú pótanyagok segélyével, azáltal létesítjük, hogy a vizet, elektrolitikus diafragmacella anódafolyadékaként, a benne ágyazott, egymással primér vezető kontaktusban álló szilárd, szemcsés, emellett célszerűen gömbalakú anyagokon keresztüláramolni engedjük, melyek szintén kizárólag olyan elsőrendű vezetők, melyeket az anódikus oxigén nem támad meg. A szén stb. szemcséit célszerűen mindenütt gömbölyűre választjuk, hogy az egyes szemcsék lehetőleg nagy külső fölületet nyújtsanak a folyadéknak, mely fölületen, az elektromos áram zárásakor, az anionok elektromosan föllépnek, amennyiben a szemcsék csak kevés helyen érintkeznek primér vezető módon egymással. Főleg az alábbi 3. igénypontban védett eljárásnál előnyös a szemcsék gömbalakja. Az arióda anyaga szempontjából tehát
