76397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víznem csiráktól és vas és mangántól elektromos úton való mentesítésére

tásnak már előzőleg alá volt vetve, a darával keverten a leírt eljárás értelmé­ben most újból elektrolitikus kezelés alá jut, mire reakcióedényben, mely egyszer­smind leülepítőedényiil is szolgálhat, a vízmennyiség főrészéhez vezettetik és va­lamennyi részében azzal jól összekever te­tik. A darát képező anyagok (a barnakő, vagy a szén) ekkor az összes vízre ugyan­olyan hatást fejtenek ki, mint föntebb em­lítettük, minthogy az oxigén ionjait ad­sorbeálva vagy absorbeálva, a legrövidebb időn belül átvezetik. A fönt vázolt foga­natosítási példánál az összes vízmennyi­ség 15—20 térfogatszázalékának vissza­vezetését tettük föl, most tehát valamennyi, az elektrolízis szempontjából tekintetbe jövő készülék a régebbi méretviszonyok­nak csak kb. 15%-ára redukálódik. Az erömegtakarítás .tekintetében utalnunk kell arra, hogy Oberbeck adatai szerint a higany vezetőképességét 10u -nek fölvéve, a desztillált vízé 853, melv csupán l /3 0 % só hozzáadásával 6166—8333-ra növe­kedik. Módunkban van már most 100 rész anódafolyadékhoz oldható elektromosság­vezető anyagok tetemesen nagyobb só­mennyiségeinek hozzáadásával a vezeték ellenállásának a vízben jelentékeny mér­tékben való csökkentése, minthogy most csak a pl. 15% daraföliszapolással vissza­vezetett vízmennyiség jön tekintetbe, hogy azt elektrolízisnek vethessük alá. Önma­gában véve, valamint az elektrolízis ha­tásaira való tekintettel, a kis mennyiség a víz főrészének minőségét, az ezáltal újból bekövetkező hígítás folytán, nem változ­tatja meg lényegesein. Pótanyagokként, az oldási ellenállás csökkentésére, főleg az alkáliák, vagy a földalkáliák vegyüle­tei jönnek itt tekintetbe és pedig, mint fönti fejtegetésekből látható, a hasznos vízmennyiségre számítva, oly kis mennyi­ségekben, hogy csak egészen jelentékte­len költség- és munkatöbblet áll elő. Hogy erőben igen jelentékeny megtakarítás kö­vetkezik be, látható abból a megfontolás­ból, hogy a fölhasználandó erő a voltok és ampérek szorzatából adódik ki, a teljesít­ményeket pedig csak az ampérek száma határozza meg, vagy pedig módunkban van, azonos költségfölhasználás mellett, a pótanyagok mennyiségének tetemes nö­velése. Az eljárásnak főleg használati víz csíra­mentesítésére való alkalmazásakor, ha oldható, elektrolitikusan vezető anyagok­ként halogénvegyületeket adunk a vízhez, a baktériumölő hatást tudvalevőleg még tetemes mértékben elősegítik a halogé­neknek az oxigén mellett föllépő anionjai. Ilyen esetben fémesen vezető szilárd test­ként csak szemcsés szén jöhetne figye­lembe, mert a többi, fönt említett testek nem eléggé indifferensek ezen anionok iráríyában. Egyes, kisebb teljesítményű készülé­kekből álló telepeknél, vagy már önma­gukban véve kisebb telepeknél, mint pl. ipari célokra történő víztisztításnál, ház­tartási célokra való ivóvíztisztításnál, vagy szállítható víztisztítóbérendezések­nél az eljárás megfelelően nyerhet alkal­mazást oly módon, hogy valamennyi víz­részecskének benső érintkezését az oxi­gén ionjaival, a primér módon vezető, szilárd, szemcsés alakú pótanyagok segé­lyével, azáltal létesítjük, hogy a vizet, elektrolitikus diafragmacella anódafolya­dékaként, a benne ágyazott, egymással primér vezető kontaktusban álló szilárd, szemcsés, emellett célszerűen gömbalakú anyagokon keresztüláramolni engedjük, melyek szintén kizárólag olyan elsőrendű vezetők, melyeket az anódikus oxigén nem támad meg. A szén stb. szemcséit célszerűen mindenütt gömbölyűre választ­juk, hogy az egyes szemcsék lehetőleg nagy külső fölületet nyújtsanak a folya­déknak, mely fölületen, az elektromos áram zárásakor, az anionok elektromosan föllépnek, amennyiben a szemcsék csak kevés helyen érintkeznek primér vezető módon egymással. Főleg az alábbi 3. igénypontban védett eljárásnál előnyös a szemcsék gömbalakja. Az arióda anyaga szempontjából tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom