76363. lajstromszámú szabadalom • Biztosított főlcsapódó gyujtó lövedékekhez

— t — hez támaszkodik, a (k) ré«z kúpos vége pedig a (d) dugattyútolattyú megfelelő alakú kúpos mélyedésébe fekszik be. E helyzetben az (i) gyújtószög és a (g) gyutacs bizonyos távolságban van egymástól. Az (i) gyújtószöget hordó (k) rész és a (d) dugattyútolattyú üreges úgy, hogy a gyújtóláng a (g) gyutacsból a (k', d' b') furatokon keresztül a robbanótöltéshez juthat. Az időelőtti gyújtást az (1) biztosítószög, vagy efféle gátolja meg, mely lazán megy keresztül a (k) alsó gyújtórész (m) furatán és mely végeivel lazán nyugszik a (c) hüvely (n) lyukaiban. Az (a) gyújtótoknak az (n) furatokat elfedő fala meggátolja az (1) biztosítószög kiesését. A gyújtó tehát a kezelésnél, szállításnál, sőt még véletlen leejtésnél is biztosítva van elsülés ellen. A gyújtó kikapcsolása csak a lövéskor megy végbe. A tehetetlenség folytán ekkor a (d) dugattyútolattyúva! összekötött gyújtórészek az (a) tokhoz képest visszamaradnak, miközben az (f) rágót összenyomják. Ekkor a teljesen megnyúlt (a') furatokon át levegő juthat akadálytalanul be az (a,) gyújtótokba. Minthogy azonban az (f) rugónak egyszersmind az a. törekvése is van, hogy a (c) hüvelyt a (b) tokfenékhez képest elforgassa, ezért most ez bekövetkezik és pedig abban a mértékben, amint a (c'} szög a patkóalakíi (r) hasítékban lefelé elmozog. A hátulsó helyzetben tehát a (c') szög, az (f) rúgó hatása alatt, az (r) hasíték fordulópontján át annak másik szárába jut. A gyorsító nyomás megszűnése után az (f) rúgó nyomó ereje jut túlsúlyra és a (d) dugattyútolatlyút a (c) hüvellyel és a (h, k) gyújtórésizekkel együtt előretolja. Minthogy a (c) hüvely ezen előretolódásakor az (f) rúgó torzióereje még mindig érvényesülhet, ezért a (c') szög az (r) hasíték másik felében mozog előre, míg annak végéhez támaszkodik. Ezáltal az egész (c) hüvely és vele az (1) biztosítószög is úgy forgott el, hogy utóbbi most közvetlenül az (a) gyújtótok (o) furatai előtt áll. Az (1) szög tehát, a lövedék forgásakor, egyszerűen kiesik a gyújtóitól úgy, hogy a gyújtó gyújtásra kész. A gyújtó most leírt szerkezete főleg olyan lövedékgyújtókhoz alkalmas, melyek a fölcsapódáskor tetszőleges helyzetben gyújtást kell, hogy létrehozzanak. Erre a célra szolgálnak a. két (h és k) gyújtórész kúpos végei és azok idevonatkozó ágyazása a (c) lnivelyben. Ezáltal akármelyik oldalról gyakoroltatik is lökés a gyújtóval ellátott lövedékre, mindig gyújtás fog bekövetkezni, mert ferde irányú lökésnél is egymás felé löketnek a (h, k) gyújtórészek ágyazásuk ékhatása folytain és mindennemű beékelődésük, csúcsos ágyazásuk következtében, meg van gátolva. Szabadalmi igény. Biztosított fölcsapódó gyújtó, lövedékekhez, jellemezve két, egymásban eltolhatóan ágyazott ós külső végükön kúpos fölületekkel ellátott (h, k) fölosapódó gyújtórész által, melyek kúpos végükkel a gyújtótokban kiképezett megfelelő alakú fölületek közt úgy tartatnak középhelyzetükben, hogy kikapcsolódásuk után a két kúpos végföliiletük bármelyike körül egy egész gyanánt elforoghatnak, vagy bármelyik kúpos végfölületükön oldalirányban tovaosúszhatnak és így minden helyzetben biztos gyújtást eredményeznek. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas nyomda, Biid*p«at