76327. lajstromszámú szabadalom • Végkötés csövekhez és hozzávaló szerszám

a üzogeeselési munka elölről mindig egy­szerűen és kényelmesebben hajtható régre, mint a segédnyílásokon át. Olyan eetekben, amikor lehetetlen az egyik csövet tengelyirányban betolni a másik csőre már erősen rászegecselt kar­mantyúba, a csőhevedert két részre oszt­juk, amint azt a 4. ábra mutatja és a he­vederdarabokat egy-egy összekötendő csőre előzőleg fölszögecseljük. Ezáltal fo_ kozzuk a biztonságot, mert a segédnyí­lások általi gyengítések száma felére csökken és egyben biztosítjuk magunk­nak ,azt az előnyt, hogy a szögeosek felét élőiről segédrészek nélkül verhetjük be. Ezen elrendezés olyan esetekben fontos, amikor egy csövet két szilárdan álló cső­darab közé kell beiktatnunk. Az előzők­ben leírt találmányok olyan esetekben is alkalmazhatók, amelyben az összekötőle­mez különleges alakú, amint ezt a 6. ábra szemlélteti. Az elmondottak szerint a végkötések biztosítására üreges szegecseket alkalma, zunk, amelyek a segédnyílásokba illesz­tetnek mint átfutó szegecsek és a csőből kiálló végeik szegecsfejjé kalapáltatnak le. Anyag- és súlymegtakarítás szem­pontjából elég ezen üreges szegecseket olyan hosszúra szabni, hogy a esőfalon áthatolva, a két végen csak annyira áll­janak ki, hogy karimázhatók legyenek. A 7. ábra két egymásba eresztett (a) és (b) csöveket mutat be, amelyeket a se­gédnyílásokon bevezetett (c) szegecsek kötnek össze. A 8. ábra a. 7. ábra fölül­nézete. Az üreges szegecs belső végének karimázása célszerűen a 9- ábrában be­mutatott berendezés segélyével történhe­tik, amely egy (g) fogantyúval ellátott csőagyból áll, amelyben a (k) forgattyú­ban végződő karimázó csap forgathatólag van. elrendezve; a karimázás az (m) meg­görbített fejű karimázó cSEtp segélyével úgy történik, hogy a csőagyat erősen a karimázandó szegecs külső fejére nyom­juk és az (f) rúgó által a szegecsfejhez szorított karimázó csapot forgatjuk. Ezek a rövid (n) üreges szegecsek termé. szetesen nemcsak a (h) segédnyílások ál­tal gyengített csőkeresztmetszet erősíté­sére szolgálnak, hanem mint összekötő szegecsek a (c) tömörszegecseket is pó­tolhatják. Szabadalmi igényeli. 1. Végkötés olyan csövekhez, amelyek nem szegecselhetők a cső vége felől, azáltal jellemezve, hogy rendes szege­csek alkalmazásánál a szgeoselést ma­gán az összekötés helyén hajtjuk végre célszerűen elrendezett segéd­nyílások igénybevételével úgy, hogy nyomóigénybevételekkel szemben az illesztési hely szilárdsága nem kisebb az illesztetten ép csőénél. 2. Az 1. igénypont szerinti végkötés kivi­teli alakja, azáltal jellemezve, hogy a biztonság további növelése vagy a szükséges szögecsek számának Csök­kentése szempontjából utólag a se­gédnyílásokba üreges szögecsek alkal­maztatnak. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti végkö­tés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a heveder az illesztési hely egyik oldalára előzőleg a cső szabad vége felől belső szegecseléssel erősíttetik föl. 4. Az 1. és 2. igénypont szerinti végkötés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a csőheveder két részből állítta­tik elő és az egyik rész az egyik, a má_ sik a másik összekötendő csere szöge­cseltetik a cső vége felőli belső szege­cseléssel még az összeillesztés előtt úgy, hogy a csőnek tengelyére merőle­ges irányban való eltolása által annak két már szilárdan álló csővég közé való illesztéslei válik lehetővé. 5. Szögecselt csekötések segédnyílásainak merevítésére és szilárdítására szol­gáló üreges szögecs, jellemezve csak a csőfalvastagságnak megfelelő hossz­ban való alkalmazása által. 6. Az 5. igénypont szerinti üreges szöge­cseknek összekötőelemként való al­kalmazása csőkötéseknél. 7. Az 5. és fi. igénypontok szerinti üre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom