76285. lajstromszámú szabadalom • Barnaszénkályha szabályozható szekundérléghozzávezetéssel

iilótermékek tökéletes elégésének föltételeit rontja, de egyébként is a kürtőveszteség szertelen növekedése folytán nagy hátrányára van a tüzelés ökonómiájának. Schlápfer és Constam a svájci szénvizsgáló intézet vezetői igen gondos kísérletekkel kimutatták, hogy az illótermékekben szegény tüzelőanyagok (pl. gázkoksz) csak az elméleti kétszeresét meghaladó légjutalékkal égethetők el tökéletesen, viszont ismert dolog, hogy a világítógáz tökéletes elégetéséhez a gyakorlatban az elméleti légjutalék 1-4-szerese, sőt kedvező viszonyok között ennél kevesebb is elegendő. Az égés térbeli megosztottságánál fogva már most igen fontos, hogy a rostély alá vezetett (primér) és a tűztérbe vezetett (sekundér) levegő elosztása, is a szenek mindenkori összetételéhez s az előbb említett számarányokhoz igazodjék. A levegővel való okszerű gazdálkodás s vele a legjobb fűtőhatás csak így érhető el. A racionális tüzelés szempontjából azért elengedhetetlen, hogy a primér és sekundér levegő elosztására két egymástól teljesen független és különkülön állítható orgánumot alkalmazzunk. Nem felelünk meg ennek a követelménynek akkor, hogyha a másodlagos légcsatornát a hamutérből ágaztatjuk ki, amikor is a rostély megkerülésével a tűztérbe vezetett levegő a primér légbevezető orgánum fojtásához s a rostélyon nyugvó szénréteg ellenállásához képest fog változni. A külső levegőt a tűztérrel közvetlenül kapcsolódó szekundér-légcsatornát alkalmazván, ellenben a másodlagos levegő szabályozása tekintetében teljesen szabad kezet nyerünk s a csatorna célszerű elrendezésével és helyes méretezésével elérhetjük azt is, hogy a jól előmelegített levegőt a tűztér depressziójának (léghuzat) megfelelő legnagyobb sebességgel — a tökéletes keveredés biztosítása mellett — juttatjuk a tüzelőtérbe. A jelen találmány tárgyát alkotó töltő- és időszakos tüzelésű kályhaszerkezetek az előbb vázolt föltételek szigorú szemelőtt tartásával készültek. A. Folytonos tüzelésű kályha. Az 1. ábrán függélyes, a 2. ábrán vízszintes metszetben föltüntetett folytonégő kályhaszerkezet a 35522. számú törzslszabadalomban védett találmánji gondolat fölhasználásával a 42567. számú pótszabadalom továbbfejlesztéseként, az időközben szerzett tapasztalatok fölhasználásával készült. A kályha teste (C) tűztérre, (T) töltőaknára, (F) fűtőtestre ós (N) hamutérre tagozódik. A tűzteret három oldalról bordás samottlapok határolják, mig fölülről az áttörésekkel ellátott, ugyancsak samottból való horizontális tűzpart (Z) választja el a fűtőtest (F) öblös lángterétől, hogy a Tűztér sugárzó veszteségét csökkentse, másrészt, hogy a gázak és levegő jobb keveredését előmozdítsa. A tűztér samottlapjai a (H) hamutérbe sülyesztett patkóalakú üreges öntvényből alkotott tűzfészek fölső lapjára támaszkodnak, amelynek vezető párkányáról a lapátalakú rostély (R) a kályha mellső része felé, fiók módjára, kihúzható. A tűzfészek üregei a villásan szétágazó csatornarendszert (1, 2—2) alkotnak, mely (S) szekundér légsizelepen keresztül a szoba levegőjével közlekedik. A fölül fölcsiszolt fodővel zárt (f) töltőtér garatszerű szűküléssel torkollik be a tűztérbe. A garat alsó lapjának hajlása a szén csúszószögével esrvezik. Legalsó éle és a rostély síkja között — a begyújtáshoz szükséges forgács fölrakása s a tűz kotrásának lehetővé tétele céljából — szabad hézag van. A garat oldalirányú befűződését a tűzteret határoló öntvény oldalfalához öntött (3)mal jelzett csatornák idézik elő, amelyek alsó nyílása az előbb említett (2)—(2)vel jelzett csatornákkal közlekedik, fölső vége pedig a garat fölső lapja és a (Z) tűzpart között kialakuló hézagba néz. E hézagot a tűzpart felől a fino-