76276. lajstromszámú szabadalom • Visszalökés által töltött mozgatható csővel bíró fegyverek

gével rátámaszkodik (44—47. ábra), mikor az (x) emelő rugalmassága miatt az emelőbütyköt szorosan a karimára törekszik nyomni. A biztosítószárny baloldali vízszintes helyzetében (3. ábra) a bütyök alsó végére a karima (q2) nyugaszába fogódzik, úgy hogy az (x) megfogóemelőt a bütyök nem befolyásolja és az oly helyzetbe állhat be, melyben (x2) orra az (a2) orr útjába nyúlik. A megfogóemelő leírt helyzeténél tehát a visszafelé mozgott záródugattyú előre mozgását mindaddig meggátolja, míg a szárnynak fölfelé forgatásával a (q) emelőbütyök alsó vége a (q2) nyugaszából ki nem emelkedik, ezenközben fölső végével a megfogóemelőt föl nem hajlítja, úgy hogy ennek (x2) orra az (a2) orr pályájából ki lép és a záródugattyú a cső által kiváltott (J) megakasztó emelő kikapcsolódása következtében akadály nélkül előre mozoghat. (14—15. ábra.) Az emelőbütyök, illletve az (x) megfogóemelő leírt helyzeténél tehát a fegyver önműködően tölthet, hogy pedig a biztosítószárnyat eme helyzetében rögzíthessük, a karimán a (q2) nyugaszhoz viszonyítva körülbelül 60°-kal elforgatva egy kisebb (q4) nyugasz van kiképezve, melybe az emelőbütyök becsappan, de mely ol«iJapos, hogy az emelőbütyök az (x) megfogóemelöt még mindig elég magasan fölemelhesse, úgy hogy a záródugattyút az (x2) orr meg ne foghassa. A részek eme helyzeténél a biztosítószárny a vízszintessel körülbelül 60°-os szöget képezve fölfelé áll, mint az a 4—7. ábrán látható és mint azt a 3. ábrán pontvonalas vonallal ábrázoltuk. A biztosítószárnnyal együttműködő (.') biztosítóemelő (8., 9., 12., 15., 40. és 41. ábra) a závárzattok alatt lenghetően van fölfüggesztve, kétkarú emelőt képez, melynek hátsó végén egy fölfelé nyúló (vl) orr van kiképezve, míg mellső karján egy megosztott (v2) orr foglal helyet, mely a biztosító helyzetben az ütőszög (u) karimájának (v) része elé fogódzik. Az (v2) orr azért van megosztva, hogy ez az (E) emelőt körülfogva két oldalt a (v) toldat mellső válldarabja elé léphessen. A biztosítószárny korongjának (45. ábra) (v3) kimetszése van, mely a biztosíték nem biztosító helyzetének felel meg, míg a korong ép része a biztosíték biztosító helyzeténél jön működésbe. Míg a biztosítószárny oly helyzetet foglal el, hogy az (yl) orr az (y3) kimetszésébe nyúlik, az (y) emelő mellső karja le van nyomva és a (v) toldat az (y2) orrból ki van kapcsolva. (8. ábra.) Ha már most "a biztosítószárnyat elforgatjuk, úgy hogy a korong ép részének kerülete kerül az (yl) orral szembe, az (y) emelő akként mozog, hogy mellső karja fölemelkedik és az (y2) orra a (v) toldat elé kerül, tehát az ütőszög a megfeszített helyzetben az előrecsapódás ellen biztosítva van. (9. ábra.) A biztosítótagok eddig szokásos elrendesének megfelelően itt is olyan az elrendezés, hogy a biztosítószárny baloldali vízszintes helyzeténél (3. ábra) a fegyver biztosítva ne legyen, ellenben a szárny jobboldali vízszintes helyzeténél (12. ábra) biztosítva legyen. Ennek az utóbbi helyzetnek a biztosítószárny karimáján kiképezett (d3) nyugasz felel meg, melybe a (q) emelőbiityök ép úgy becsappanhat, mint a (q2) nyugaszba, úgy hogy az (x) megfogóemelő a részek föntebb jelzett állásánál is a működő helyzetben van, vagyis (x2) orrával az (a2) orr pályája elé ér. A (J) megfogóemelő (14. és 15. ábra), mely mint azt már a fegyver működésének általános ismertetésénél is említettük, a záródugattyút a hátsó helyzetben mindaddig visszatartja, míg a cső teljesen előre mozgott, az (y) biztosítóemelő melle't van a závárzattok fenekén forgathatóan ágyazva, nevezetesen mellső végével a szekrény külső oldalán alkalmazott csapon van fölfüggesztve, úgy hogy a záródugatytyút előretoló (f) rúgó a fölfelé görbülő (j) karjára támaszkodhatik. A (J) emelő hátsó végén .a (j) orr van kiképezve, mely a záródugattyú megfelelően alakított (k) toldata elé fogódzik, amint az utóbbi a hátsó helyzetében van. Közel az emelő mellső végéhez a (jl) orr van elhelyezve, melyet a cső előre mozgásánál ennek megfelelő (ml) toldata ér, minek következté-