76276. lajstromszámú szabadalom • Visszalökés által töltött mozgatható csővel bíró fegyverek

látható kiviteli alaknál az (1) csőburkolat fölemelése az alsó foglalványgyűrű megeresztése után a (2) csavar segélyével történik, mely a burkolat megerősítésére szolgál és az ezen kiképezett (3) talpba van becsavarva. -A csavarnak aránylag igen meredek menete van, úgy ihögy a csőnek a fölemelt helyzetbe vitelére a csavar gyetlen fordulata elégséges. A csavar forgatására (4) kar szolgál, mely a nyugalmi helyzetében, vagyis a csavar elforgatásának megtörténte előtt külső végével a (g3) szekrényfenék rögzítésére is szolgál. Ha már most a (4) kart a csavar forgatása, illetve a cső fölemelése céljából elforgatjuk, evvel a szekrényfeneket is szabaddá tesszük, úgy hogy ez az adogatórúgóval és adogatóval, valainint az esetleg még a szekrényben levő töltényekkel együtt kiemelhető, illetve leesik. Ily módon a cső fölállításával egyidejűleg, tehát a cső és závárzat kihúzása előtt a szekrényt is kiürítjük, mert ellenkező esetben a töltényeket a cső fölállításánál, illetve a závárzat és cső eltávolításánál a szekrényből a rúgó fölfelé kidobná. A fölállítóberendezés egy >nás kiviteli alakja látható a 21d—21g ábrán. Itt egy, az agyba ágyazott, rugalmas rögzítötag van alkalmazva, melyet egy, a (11) rúgó nyomása alatt álló és a (13) hüvelyben vezetett (9) pecek képezi, mely (8) hátsó részével a cső helyzetének megfelelően az (5) toldatnak egyik vagy másik köralakú (7) nyugaszába csappan. Emez (5) toldatban, a két (7) nyugasz között egy keskenyebb (6) hasíték van kiképezve, mely a (9) pecek vékonyabb (10) részének megfelelően van méretezve. Hogy a csövet fölállíthassuk, a pecket annyira benyomjuk a vezetékébe, hogy a vékonyabb (10) része a hasítékba kerüljön. Ekkor a csőburkolatot fölfelé forgathatjuk, úgy hogy a toldat (6) hasítéka a (10) rész fölött csúszik. Mikor a toldat annyira fölemelkedett, hogy az alsó (7) nyugasz a pecekkel egy magasságba kerül, a pecek a rúgója hatása alatt előre ugorhat és (8) része a jelzett nyugaszba fogódzhatik, tehát a j csövet a fölemelt helyzetében rögzítheti. A cső lefelé forgatásánál a pecket ismét annyira betolhatjuk, hogy vékonyabb (10) része a (6) hasítékkal szembe kerül, ekkor a csövet ismét lefelé forgathatjuk, míg a fölső (7) nyugasz kerül a (8) résszel szembe, minek megtörténte után a pecket a (11) rúgó ismét előre nyomja, tehát ennek (8) részét a fölső (7) nyugaszba tolja. Minthogy az előbb leírt szerkezetnél a (J) emelő nagy hosszúsága miatt zavarokra okot adó lengések léphetnek föl, ezek kiküszöbölésére a 14a és 15a ábrán látható berendezéshez folyamodhatunk, vagyis a (J) emelőt két (J1 és J2) részre oszthatjuk, melyek csuklósan egymásba fogódzanak és melyek közül a mellső rész a (jl) orral van fölszerelve, míg a hátsó részen a (j) orr van kiképezve. Mindkét rész egy-egy kis tekercsrúgó hatása alatt áll, mely céljának teljesen megfelel. Ugy tapasztaltuk, hogy a két rész együttműködése következtében az emelő céljának teljesen megfelel. Ann már most a töltényvonót illeti, a módosított kiviteli alaknál (33a, 34a és 38a ábra) aránylag rövid töltényvonót alkalmazunk, mely mint az különösen a 38a ábrán látható, a zárófejen ül. Megemlítendő ezen a helyen, hogy a zárófej széle teljes kerületén zárt és csak a kihúzó és kkíobó átvezetése céljából van megszakítva. Ily módon a töltény feneke egész kerületén körül van fogva, mi a lőszergázok kicsapása ellen biztosítékul szolgál. A töltényvonó eredeti kiviteli alakjánál (33. és 34. ábra) ez aránylag hosszú töltényvonót képez, mely a záródugattyún oldalt van megerősítve, mint az különösen a 2. ábrán fölülnézetben látható. Minthogy ennek következtében a töltényvonó a zárófej mozgásában részt nem vesz, oly célból, hogy a töltényvonó a zárófej forgását ne akadályozza, annak karimáját a zárófej kerületének felé el kellett hagyni. Ezért a második kiviteli alak (33a és 34a ábra) előnyösebb, mert ez a zárófej karimájának meghagyását megengedi. Megemlítendő még, hogy a zárófej mind-