76251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uj cellulozaszármazékok előállítására
akkor lehet azokat hideg vízzel is a reakció-melléktermékektől megszabadítani. Ha a keletkezett cellulózaéterek a reakciókeverékben oldott állapotban vannak jelen, ami főleg1 akkor lép föl, ha (azokat oldó) oldószer jelenlétében dolgoztunk, akkor lehet azokat forró vagy hideg víznek, vagy vizes sóoldatoknak hozzáadása által kicsapatni. Minden esetben lehet azokat egy alkalmas kivonószer által is, amelyben azok oldhatók, a reakciómelléktermékek azonban oldhatatlanok, a reakciókeverékekből kivonni és aztán vagy alkalmas kicsapatószerek segítségével való lecsapatás, vagy az oldószerek eltávolítása által kinyerni. Ha szükséges, lehet a cellulózaétereket még egy tisztító folyamatnak alávetni, amely előnyösen egy alkalmas oldószerben újból való föloldásból és egy alkalmas lecsapat,ószerrel való lecsapatásból, vagy dialyzisből vagy hasonlóból állhat. Minthogy — mint ismeretes — a cellulóza több alkoholikus hydroxylhydrogént tartalmaz, ennélfogva a jelen eljárás szerint már kezdettől fogva abban a helyzetben vagyunk, hogy az alkoholgyökök által helyettesített celluloza-hydroxylhydrogének számát változtathatjuk. A bevezetett alkoholgyökök száma függ úgy a szervetlen savak fölhasznált észtereinek mennyiségétől, mint a munka föltételektől (a bázikus anyagok hőfokától, tulajdonságától és mennyiségétől, a reakciókeverékek koncentrációjától stb.) is. Lehet azonban olymódon is több alkoholgyököt tartalmazó cellulózaétereket nyerni, hogy kevés alkohol gyököt tartalmazó étereket állítunk elő és ezeket aztán szervetlen savak esztereivel kezeljük. Azon cellulózaéterek szabad hydroxylcsoportjai, amelyekben a cellulózának, ill. átalakulási termékeinek nem valamennyi hydroxvlhydrogénja van alkoholgyökökkel helyettesítve, képesek természetesen bázikus anyagokkal, főleg azonban fémekkel, pl. alkálifémekkel, vagy hydroxydjaikkal vegyülni. Ezt azon lehet pl. fölismerni, Ijogy a cellulózának néhány alkoholban oldható étere, melyekben nincs valamennyi hvdroxylhydrogén alkoholgyökökkel helyettesítve, alkoholikus lúgokkal való alkoholikus oldatban csapadékot ad. Ez onnan van, hogy bár a szabad cellulózaéterek alkoholban oldhatók, alkáliákkal való vegyületeik azonban alkoholban oldhatatlanok. Ezen okból ajánlatos ilyen cellulózaéterekben a hydroxylcsoportot azáltal szabaddá tenni, hogy savakkal, vagy savanyú sókkal való kezelésnek vetjük azt alá. Ez történhet vagy oly módon, hogy a reakció végbemenetele után a reakciókeverékekhez magukhoz savanyúan reagáló anyagokat adunk, vagy oly módon, hogy a reakciótermékeket, tehát a cellulózaétereknek a bázikus anyagokkal való vegyületeit szigeteljük és aztán savak, ill. savanyú sók behatásának vetjük alá. Nincs kizárva, hogy sok esetben nem egységes cellulózaéterek, hanem azok keverékei, vagyis -cellulózaéter keverékek keletkeznek, melyek egymástól az alkoholgyökökkel helyettesített hydroxylhydrogének számában különböznek. Ha szervetlen savak két, vagy több, az alkoholgyökök tekintetében különböző észterét a cellulózára, vagy átalakulási termékére, ill. származékaira hatni hagyjuk, akkor kevert cellulózaéterekhez jutunk. Ezeket oly módon is lehet nyerni, hogy szabad hydroxylcsoportokat tartalmazó étereket bevezetett egységes alkoholgyökkel, vagy gyökökkel állítunk elő és ezekre aztán szervetlen savak esztereit, melyek más alkoholgyököket tartalmaznak, hatni hagyunk. A jelen cellulózaéterek a cellulózamolekulával éteralakúan összeláncolt alkohol-_ gyökök száma és minősége szerint sajátságaiknak rendkívül nagy változatosságát mutatják. Némelyek vízben oldhatók, mások viszont vízben oldhatatlanok és bizonyos számú más oldószerben oldhatók. Az eddig előállított, vízben oldható cellulózaétereknél azon jellemző momentum adódott ki, hogy, bár hideg vízben oldhatók, forró vízben azonban oldhatatla-