76241. lajstromszámú szabadalom • Nyomáscsökkentő szelep, különösen szabadon hordozható búvárlégzőkészülékek számára

Megjelent 1920. évi április hó 13-án. MAGYAR KIRÁLYI jj||| SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 76241. szám. XV a. OSZTÁLY. Nyomáscsökkentő szelep, különösen szabadon hordozható búvárlégzőkészülékek számára. DRÁGERWERK, HEINR. & BERN. DRÁGER CÉG LÜBECKBEN. A bejelentés napja lí»16 szeptember hó 23-:ka Elsőbbsége 1913 november hó 14 ike. Légzőkészülékeknél olyan nyomáscsökkentőszelep használatos, mely a magasnyomású tápgázt olyan nyomásra van hivatva csökkenteni, hogy az a készülék üzemére alkalmas és célszerűen adagolható legyen. Ilyen készülékeknek változónyomású környezetben való használatakor, mint ez pld. a víz alá merüléskor történik, szükséges, hogy a beáramló tápgáz mennyisége a változó külső nyomástól függetlenül állandó legyen, illetve az illető mélység fogyasztási szükségletének megfelelően, önműködően szabálvozódjók. Az eddig ismeretes szelepekkel ezt elérni nem lehetett. Azoknál a szelepeknél, melyeknél a külnyomás közvetlenül hathat a nyomáscsökkentőszelep membránjára, a szelep belsejében a munkanyomás a növekvő kiilnyomással növekszik ugyan, de a szelepben a munkanyomás fokozódása nem olyan, hogy a szelep kiáramló nyílásához a mindenkori ellennyomástól függetlenül kívánatos menynyiségű (vagyis térfogat) tápgáz áramlik. Ezt azáltal sem sikerült elérni, hogy a membránt a külnyomástól függetlenné tették. Ez esetben is mindig változónak bizonyult az átáramlott mennyiség; zérusra sűlyedt, ha a környező víz külnyomása a nyomást csökkentőszelep belsejében lévő munkanyomás mérvét elérte. A jelen nyomást csökkentőszelepnél a kívánt hatást azáltal érjük el, hogy a szokásos, a zárószervet szabályozó membránon kívül még egy második ugyanakkora, nagyobb vagy kisebb membránt alkalmazunk, mely a kiilnyomás befolyása alatt áll és az előbb említett membránnak a szelepzáró szerveire gyakorolt hatását befolyásolja, még pedig oly módon, hogy a gáz mindig a szándékolt mennyiségű viszonylat szerint áramlik ki. Ezáltal azt az előnyt érjük el, hogy — ha búvárlégzőkészülékről van szó — a búvár a képzelhető legkisebb tápgázmennyiséget fogyasztja el úgy, hogy teljes tápgázkészletét bármely mélységben is leggazdaságosabban használhatja ki; nem forog továbbá abban a veszélyben,, hogy nagyobb mélységekbe való ereszkedéskor a tápgáz hirtelen lezáródik. A csatolt rajz 1. ábrája a fönti elv szerint kiképezett nyomást csökkentőszelepet tüntet föl. A magában véve ismeretes (a) membrán a kívánt munkanyomás túl-