76215. lajstromszámú szabadalom • Závárzat csúszó csővel bíró lőfegyverek számára

_ t — végett (5. ábra) az (a) zároló (e) haránthornyokkal van ellátva (3. ábra), melyek (d) hosszanti hornyokba nyílnak. A (c) záróhengeir (6. ábra) csöalakú nyúlvánnyal bír, melyen (o) töltővályúk, (k) zárószemölcsök s (1) vezetőhornyok foglalnak helyet s ez utóbbiakban a fegyver (b) csöve ("4. ábra) az (i) sinek által csakis egyenesen vezettetik. A záróhenger' .forgómozgását annak (m) vezetőszemölcsei (6. ábra) akadályozzák meg az (y) tok (ni) hosszanti hornyaiban (1. ábra) egyenes vonalban vezettetnek. Ha (b) fegyverosövet teljesen betoljuk (c) záróhengerbe (5. ábra), akkor a (b) cső (h) zárószemölcsei a záróhenger (k) szemölcseivel érintkezésbe jönnek s (a) zároló forgása közben (3. ábra) a közös (e) haránthornyok által összekapcsol tatnak, minek folytán a záívárzat csukottnak tekintendő (1. ábra). A závárzat működési módja a következő: Hai alövés megtörténi {1. ábra), a (c) zárchenger csak egyenesen visszafelé mozoghat. Ezen mozgási folytán az (a) zároló a (k) zárolószemölcsök és a csavarni enetszerü (e) haránthornyok össze működése által elforgaítatik, minek következtében egyszersmind a cső a (h) zárósze-mölc&ök által vezetve, addig halad visszafelé. míg hátulsó végével az (y) tok egy (w) kiugrásához nem ütközik (2. ábra), mialatt (c) záróhenger' a hátralökés következtében addig csúszik vissza, míg (m) vezetőszemölcsei az (n) vezetőhornyok hátulsó végéhez nem érkeznek 1. ábra). Ezáltal a závárzat teljesen kinyittatott, s (z) zárórúgó össze van nyomva (2. ábra), azonban a (k) zárószemölcsök az {a) zároló (d) hosszanti hornyaiba belenyúlván, a zároló mindaddig nem foroghat visszafelé, míg ezen (k) záró szemölcsök, a (z) zárórúgó újbóli kitágulása következtében1

, a (b) cső (h) zárószemölcseihez nem szoríttatnak s ekkor forgatja a két (k, h) szemöle síp ár közösen az (a) zárolót, melynek (e) hornyai által a szemölcspárok össze lesznek kapcsolva (1. ábra). Az elmondottak alapján belátható, hogy a (c) záróhenger nem szökhet vissza, mivel csak azon esetben válhat el (b) csőtől, ha az (a) zároló már forgását bevégezte, ellenben (b) csőnek isr vissza kell csúsznia, mihelyt az (a) zároló forgó mozgása megkezdődik. Miután tehát a záró szemölcsök szétkapcsolására nézive szükséges, hogy a két rész, t. i. (b) cső ési (c) záróhenger közösen haladjanak hátrafelé, ezen visszmen s •csakis hátralökés s sohasem a gázok feszereje következtében jöhet létre. Ezzel az új závárzatrendszer1

első foganatoisítási alakja éléggé meg van magyarázva. A többi három változatnál is ugyanilyen módon működnek össze az egyes részek, nevezetesen a már megbeszélt különféle (d, i, 1, m, n) vezetések, valamint a (b) cső hátramozgását határoló (w) kiugrás. Elegendő lesz tehát a többi foganatosítási alak megmagyarázása végett csak a sajátságos részletekre kiterjeszkedni. A második kiviteli alaknál a 7. ábra az átalakított (a) zárolót hosszmetszetben s hátulról nézve s a 8. ábra a (b) cső, ill. (c) záróheingernek egymástól elválasztva alkalmazott (h), ill. (k) szemölcspárjait fölülről nézve ábrázolja. Ezen kiviteli alaknál az (a) zároló szintén egyszerű forgómozgást vékez, azonban most két csavarmenetszerű (el) és (e2) haránthoroninyal bir (7. ábra), melyeknek segélyével a 8. ábrán látható (h) és (k) zárószemölcsök, bár egymástól elkülönítve, de egyidejűleg kapcsoltatnak össze. A működés tehát épen úgy megy végbe, mint az első kiviteli alaknál. Ezen második alak csak azon esetben bir különösebb értékkel, ha azt akarjuk, hogy a töltőürben szilárdan elhelyezkedő töltényhüvely már a hátralökés kezdetekor meglazuljon. Ezen célból a 7. ábrán látható (el) haránthornyokat kissé meredekebbé tehetjük, mint az (e2) hornyok, minek követ-